Normális, hogy emiatt stresszelek?
Nem igazán merek a munkahelyemen mondani semmit (kivéve akikkel jóban vagyok de sajnos ez pár ember) senkinek, mert ellégé megy a másik háta mögött kielemzése, pletykálása. Szószerint minden félek elmondani, mert utána úgy, érzem, hogy belém látnak, mintha mindent tudnának rólam.
Ha valamit kérdeznek igyekszem semleges választ adni, de már túl személyes akkor illedelmesen jelentem, hogy ne tovább, de ezen is megsértődnek. (Szerintem nem tartozik rájuk részletesen a magánéletem, meg a fizetés és egyebek)
Irodában dolgozom, friss diplomásként ezért "újhusinak" számítok gondolom.
Az előző helyemen volt egy lány, aki feszengett, amikor kérdeztünk tőle valami magánéleti dolgot. A gesztusaiból láttuk, hogy ideges, amikor önmagáról beszélnie kell.
Amikor ment az irodában, senkivel se vette fel a szemkontaktust, mindig csak a padlót nézte.
Soha senkivel sem beszélt az irodában, a telefonját nyomkodta, ha épp szabad percei voltak, amúgy meg a munkáját végezte; de azt teljes erőbedobással, hibátlanul.
Soha egy rossz szavunk nem volt róla. Kedves, aranyos lánynak tartottuk, aki nem volt egy szószátyár.
Szóval, ha Neked kényelmetlen társalogni, mert idges leszel, ne erőltesd. A lényeg, hogy jól végezd a munlád és jól érezd magad odabent. Ha ez a kettő megvan, akkor semmi gond sem lesz Veled. Az, hogy nem tartasz mesedélutánokat, nem tesz téged alkalmatlan vagy rossz munkatárssá :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!