Ez szemtelenség volt a részemről?

Túlgondolod.

Meg jó viszonyban vagytok. Akkor nincs probléma.

Ugyan már, ebben semmi nincs! :D

Nálunk mindig kapott takarítónő ebédet és kávét is, amikor hívtunk, sőt...

Szerintem is túlgondolod, de ahány ház annyi szokás. Látható az itteni hozzászólásoknál is, hogy valaki a mogyoróért is elvárna egy kérdést, én azért még nem.

De ha egy ritka külföldről vett csokiból kínálod meg magad, amit beosztok, azért lehet dühöngök. De az megint nem a lopás kategória, csak én kötődöm a csokihoz oly nagyon. :D

Én egyszer bevittem egy zacskó Skittles-t és körbekínáltam a kivett szünetemben. Közben odamentem az egyik kollégámhoz, aki a bejárat mellett ült éppen és megkínáltam, aztán letettem a zacskót az asztalára és beszélgetni kezdtünk. Pár perc után kimentem az irodából. Visszamentem, leültem a helyemre és kb 10 perc múlva észrevettem, hogy a zacskót a kollégám asztalán felejtettem. Visszamentem és a zacskó üres volt szinte. Amikor ezt így meg is jegyeztem a kollégának ő csak nevetett és mondta, hogy nem tudta megállni, annyira szereti.

Ha velem történik ilyen, akkor visszaviszem a kollégámhoz, ha még nem ért vissza leteszem az asztalára, esetleg, ha tényleg nagyon-nagyon kívánom a nasit, akkor megkérdezem, hogy vehetek e, de ettől függetlenül a felháborodásom tartott max 5 percig, utána elengedtem, nem csináltam céltáblát a kollégám fényképéből :D és jóban voltunk és vagyunk.

A kérdésedre ebből a sztoriból kiindulva; ha megláttad a kinyitott édességet és megkívántad, előtte valamilyen módon felvehetted volna a kapcsolatot az édesség tulajdonosával 8ez már a XXI század, akármilyen módon el tudod érni azt, akit szeretnél). Ha nem sikerült, akkor legközelebb viszel pl valamilyen pár forintos édességet vagy viszel magaddal nasit és azzal megkínálod és elmondod, hogy nem tudtál várni, nem lérted el őket és nagyon éhes voltál/kívántad. Szóval ebből a részből kissé szemtelenség volt. Én is tettem volna megjegyzést, mint ahogy a kollégámnak is tettem.

De nem hiszem, hogy emiatt most mély haragot szítottál volna bennük.

az utolsó válaszoló voltam,a Skittles-ös

Én amondó vagyok, hogy szerintem rég túl vannak rajta. Ez olyan dolog, amin az ember az elején felkaphatja a vizet, de aztán el is engedi; mint az én Skittles-ös esetem, hogy egy kis ideig én is pipa voltam a kollégámra, de kb ennyi - ha rá gondolok, vagy találkozunk, nem a düh meg az undor jár át amiatt, mert megette a cukromat, meg már nem is neheztelek rá egyáltalán.

Szerintem Nálad is így van. Nem tart a nemtetszés egy ilyen csipp-csupp ügy miatt sokáig.

És most kapsz egy szívecskét - tessék; <3

Nem tudom, én a te helyedbe képzeltem magam, és pofám nem lenne venni más házában nasikából. De én éltem szülőktől külön, testvéremmel, akivel legjobb barátok vagyunk, az ő kajájából sem ettem soha. Persze ha kérsz, szívesen adnék bármit, de én már tinikorom óta tudok készülni magamnak kajával, vagy úgy enni, hogy ne pont adott időpontban éhezzek meg.

Ha célozgattak, ami lehet, akkor nekik sem a mennyiséggel van a bajuk, hanem magával a ténnyel, hogy ezt megcsináltad.

(Pl. ha egy ismerősöddel sétálsz az utcán, és ő elővesz egy csokit, megeszi, majd simán szélnek ereszti a csokipapírt, nem emberiségellenes bűntett, és nem kell 100 papírt eldobnia, hogy picikét máshogy nézz rá.)