Veletek volt olyan, hogy kiutáltak valahonnan a kollégák, vagy csak én vagyok szerencsés?

Volt 1 helyről (TNT kint volt a Reptéren, szóval nem véletlenül mondják, hogy a Reptér egy kupleráj, és értelmes nő még ha önerőből be is kerül, max. 1 éven belül lépis onnan) mert nem voltam hajlandó másoknak széttenni a lábamat, és szombattól vasárnapig részegen fetrengeni a céges hétvégéken, ugyanis abszolút más világ voltam, és 2 másodállásban is dolgoztam és eszem ágában nem volt ilyen emberekkel bulizni.

A főnököm megmondta: a munkámmal 200%-osan elégedett, de a közvetlen fönökömnek nem vagyok szimpi.(Tudtam mindenről).

Úgy hogy 1 év után léptem, és ha akkor nem tettem volna meg, sosem ismertem volna meg azt a munkát amit több évtizede is szeretek.

Nálunk - el ne kiabáljam - nagyon jó a légkör.

Egy kollégámat azért utáljuk ki, mert személyiségzavaros...

Eleinte "csak" az volt a fura, hogy mindenről ötmillió kérdést tett fel, mindent túlspilázott, ha nem halálpontos utasítást adtak, stresszessé vált. Felesleges magyarázatokat rakott az Excel-táblájába, ami miatt az sokkal nehezebbeen volt felhasználható.

A nagyobbik baj az, hogy egyre bunkóbb, a pápával szemben is neki van igaza, mindig ő a tökély, szerinte mi nem dolgozunk eléggé alaposan. Mindenkü hül.e csak ő a helikopter. Én vagyok a kipécézettje, lassan ha az ég színéről beszélünk, akkor se állja meg, hogy ne neveljen engem, ne szóljon be, ne mutasson rá, mit mondtam szerinte rosszul, mit gondoltam egy éve másképp, neki már egy "Jézusom!" vagy egy "sz.r" is szitokszó, amit szóvá is tesz....

Bunkó, élhetetlen és nehéz felfogású.

Na ez kell nálunk a kiutáláshoz.

A személyiségem miatt utálnak mindenhol és utáltak eddig is. Volt, hogy agresszív voltam, én szívtam ezzel; volt, hogy engedékeny voltam, erre sikerült átb×uk mindenkinek.

Ha szólok valamit, ami rossz, akkor is én vagyok a xar, ha nem, akkor is. Nem tudom, mi a helyes cselekedet.

Oké, hogy rossz jellemvonásom van, de hogy mindenhol, azt már nem hiszem el.

Szerintem ebben az országban szinte mindenkinek van hasonló tapasztalatai.

Férfi létemre nagyon vékony vagyok és zárkózott, ez eddig mindenhol hátrányt okozott.

Nem fecsegek a magánéletemről pl. Diplomámat nem említve elmentem rakodónak, ahol miután kiderült, h diplomás vagyok, sztem azt feltételezték, hogy lenézem őket, azért beszélek keveset, pedig máshol is ilyen vagyok mindenkivel.

"Még anno sulis koromban a gyakorlati helyemen valaki alapból utálta a gyakornokokat"

legtöbb helyen az egyetemista diákmunkásokat is utálják. Ezt én is tapasztaltam.