A munkahelyi gondokat hazavinni, vagy ajtón kívül hagyni?

Szerintem tanács mindenképpen jól jön ilyenkor az embernek.

Ez nem fekete-fehér, hogy egyetemes válasz legyen rá. Én igyekszem a munkát nem hazavinni, de mivel nem vagyok robot, az érzelmeket nem sikerül mindig bent hagynom. Rajtam is meglátszik, mikor rosszabb, stresszesebb nap volt bent, de arra figyelek, hogy ne abból álljon a délután/hétvége, hogy a sírásomat hallgassák, milyen szar napom volt. Feleslegesnek is tartom újra belehergelni magam, ha olyan dolog van, ami biztos változás például, vagy egy sorsdöntőbb dolog azt elmondom, megbeszéljük, de a kis piti "általános" gondokat, bajokat nem kötöm a családom orrára, hisz ilyenek minden munkahelyen vannak, ez a munkával jár, felesleges ezekre koncentrálni.

Elvileg nem kellene hazavinni a munkahelyi gondokat, így azt sporttal vagy valamilyen más tevékenységgel kellene kezelni. de ez habitustól is függ, hogy ki hogyan tudja kezelni. A család az együtt töltött bensőséges időkért (lenne) fontos.

Teljesen nem tudod kizárni sajnos, de tanulható a teljes relax.

Ha van feszkó, akkor én azt a közvetlen kollégáimmal beszélem meg, velük "dühöngök", mert legalább ők pontosan átérzik a problémát és konstruktív tanácsot is tudnak adni, hiszen tudják, kiről-miről van szó. Arra nincs belső késztetésem, hogy csak úgy kibeszéljek magamból bármit is (csak azért, hogy kiadjam magamból), nekem ez semmit nem segít, nincs rá szükségem, úgyhogy teljesen feleslegesnek tartom a panaszkodást, maximum a nagyobb súlyú dolgokat mesélem el, hogy tudja, mitől vagyok feszült. A férjem viszont jobban érzi magát, ha kibeszéli itthon is a dolgot, de nem viszi túlzásba, például nem panaszkodik minden nap akár órákon keresztül ugyanarról a problémáról, na meg nem drámázik apróbb bosszúságokon, ő se az a típus. Ilyenkor szívesen meghallgatom, ennyit tehetek, szerintem egy jó kapcsolatban mindkét hozzáállás belefér egészséges keretek között -

Szerintem ha van néha egy stresszesebb nap, meg lehet beszélni, viszont ha valaki minden nap azzal megy haza, hogy órákig szidja a munkahelyét, elviselhetetlen. Sajnos van ilyen a családomban, már mindenki kerüli, semmi másról nem lehet vele beszélni.