Nálatok is gyakori eset, hogy a gyermektelenek irigyek a családosokra?

Nem.

Ez nálunk vice versa megy...A gyerektelen rokon akar családot, a gyerekes meg folyton utalgat rá hogy milyen remek lehet ha van szabadidőd, amit magadra fordíthatsz, aztán meg rendszeresen lepasszolja a gyerekeket vagy nagyszülőknek, vagy a gyerektelen rokonoknak.

Én abszolút nem irigykedem a családosokra. Tudom magamról, hogy nem lenne türelmem egy gyerekhez, anyagi fedezet meg pláne nem. Inkább örülök annak, hogy ezt a sok energiát és pénzt másra fordíthatom, ami kamatozik is.

Nekem nem jött össze, és 40 felett már nem is szeretnék, mert tudom, hogy nem lenne hozzá türelmem. Soha nem voltam irigy, és most sem, mikor már tudom, hogy kifutottam az időből. Sőt, amikor elnézem a szülőket, mindig átérzem, hogy mennyi önfeláldozást igényel, és nekem nem hiányzik ez. Engem inkább az zavart, mikor régebben folyton cseszegettek azzal, hogy mikor lesz baba. Ezek nagyon tapintatlan kérdések, mert nem tudhatja miért nincs, esetleg olyan is van, hogy valaki nem is akar. Ehhez senkinek semmi köze, és nem illik ennyire beleavatkozni ilyen intim dologba. Ritkább eset, de találkoztam olyannal, akinek váratlanul jött a gyermek, és ő irigykedett rám, hogy nekem nincs és szabad vagyok. Ilyenkor jönnek a megjegyzések, hogy "te megteheted, ráérsz", "neked nem kell korán kelned" , "majd megtudod ha lesz". stb.

Nem inkább fordítva? A gyerekesek részéről állandóan csak a panasz jön, a tanító nénire, a gyerekorvosra, a gyerekre, aki nem tanul, megbukott, és megint magántanárt kell fogadni hozzá. Minden gyerekes kollégám szenved attól, hogy nyáron hova logisztikázza el a gyerekét, rengeteg pénzük megy el táborokra. A betegségekről nem is beszélve. Akinek kamasz gyereke van, ott megy a lelki terror, ha nem kapja meg a legújabb 200ezer forintos kütyüt a kölök, akkor hetekig duzzog. Öröm és gond a gyermek, ez egy könyv címe volt? De én csak a gondot látom mindenkinél. Egyik kollégámnak négy saját és egy fogadott gyereke van, de minden nap sír valamelyik miatt. Szó szerint sír, az asztalra borul és potyognak a könnyei. Minden nap. Én meg csendben örülök, hogy hazamegyek és nincs más kínom, csak hogy a párommal lenni. Szóval nálunk semmilyen irigység nincs a gyerektelenek részéről a családosokra.

Mire lennek irigy?? nem egy leany álom az ha gyerekeid vannak. inkabb ők irigyek ram hogy nekem nincs.

Isten ments, hogy csaladom legyen.

Az én környezetemben ez fordítva megy.