Ti tartjátok a kapcsolatot volt munkatársakkal, miután munkahelyet váltottatok, vagy ők elmentek?

A Kádár rendszer munka- és osztálytársaival tartjuk a kapcsolatot a mai napig. Mert azok az idők a ráérősségről szóltak és nem a munkamániáról. Ugyanígy az egykori osztrák munkatársaimmal is tartjuk a mai napig is a jó kapcsolatot és akár órákig el beszélgetünk az utca közepén ha összefutunk. Mert az ő életük sem a pénz utáni maratoni futásról szólt és nem arról szól ma sem.

De az utóbbi évek hazai volt munkatársaival vagy a volt tankörtársakkal nem jellemző a haverkodás. Ha egyik mégis leáll fél percre, akkor egyetlen témája van a pénzkeresés és haszonszerzés. És ha látja hogy én meg ráérek más témával is foglalkozni, vagy ha látja hogy nekem meg nem a pénz körül forog az életem, akkor szinte a legszívesebben jól megverne.

Nem. Felszínes kapcsolat volt mind, ahogy kiléptem az ajtón már nem is érdekeltek.

Most voltam egy helyen, 4 év telt el és összefutottam néhány csoptársammal akikkel valamikor majdnem egy éven keresztül dolgoztunk egy helyen és mellette tanultunk. Az örömködés megtörtént és itt be is fejeztük, pont úgy ahogy akkor. Helló, helló, szia, szia, pár értelmetlen kérdés, válasz és ennyi.

Egy emberrel tartom, vele napi szinten, mert évfolyamtársam is volt és van közös társaságunk, érdeklődési körünk.

Másrészt még munkahelyen is el-elhalnak a kapcsolatok. Projekt alapon "kerülünk össze", együtt dolgozunk fél-egy évig, aztán utána lehet évekig nem. Mióta átkerültem másik projektre, nem is beszéltem azokkal akikkel az előzőn voltam.