Szerintetek gáz, hogy 23 évesen még nem dolgoztam ebben az esetben?
17 éves korom óta súlyos beteg vagyok. 19 évesen megcsináltam az érettségit, majd sajnos kimaradt 2 év az állapotom miatt az iskolából. Utána felvettek egyetemre, de sajnos tavaly megint rosszul lettem és kétszer is kórházba kerültem a betegségem miatt, kaptam új gyógyszert aminek a mellekhatásait nehezen tűrtem, de folytattam a sulit. Viszont most passziváltam, mert megint rossz lett az állapotom.
Ebben a félévben megcsináltam egy nyelvvizsgát es egy kórházban besegítek heti 1-2 alkalommal, amiért nem jár pénz. Emellett próbáltam az állapotomat rendbehozni marcius óta, de sajnos sikertelenul...
Nagyon haszontalannak erzem magam, de nem tudok mit csinalni ilyen allapotban. Illetve aktiv felev eseten nem tudok dolgozni a suli mellett, mert nagyon lefaraszt az is. Mire vegzek 28 leszek és szörnyű belegondolni, hogy addig semmire nem vittem...
Depresszió a betegséged?
Mert beírtad a kulcsszavak közé. Vagy most érzed magad depressziósnak?
Ha ez a betegséged, akkor valószínűleg nem jó a kezelés, nem jó gyógyszert szedsz, ha nem javult látványosan. Tudom, nehéz megtalálni a megfelelő gyógyszert. De ég és föld a különbség egy-egy gyógyszer között.
Dolgozni tudsz, de tanulni nem?
Szerintem még nagyon fiatal vagy, úgyhogy nem maradtál le semmiről sem. Csak csináld tovább, és előbb utóbb meg lesz a suli is.
Ha nem belgyógyászati, szervi betegségről beszélünk, hanem lelki eredetűről akkor részben gond, mert van amiről tehet az ember és valamiről nem. Ez nem veled született helyzet, amit a Te vállad nyomja, ha nem akarod a kutya sem fog tudni segíteni, a gyógyszerek meg csak elnyomják az tüneteket.
Közel 30 évesen nulla munkatapasztalattal, pénz nélkül, ráadásul idehaza, ezidáig csak voltál magadnak. 19 éves korom óta dolgozom, voltam külföldön egy ideig, ott 3M ft-ot tudtam hazahozni meg egy autót, itthon még 2M-t tudtam spórolni, és most vagyok 26 éves, de az önálló élethez még ez is kevés, kéne még 10 millió ft most hogy egy kölcsön be vállaljak még.
szóval, ez nem egy olyan dolog, hogy beveszek pár gyógyszert és elmúlik... a progressziót tudják lassítani csak, de a már meglévő tünetek maradnak... emiatt a magánéletem is egy 0...olyan mintha egy kalitkába zárt madár lennék.
Egy csomó célom, tervem van amit így nem tudok megvalósítani és csak őrlöm magam, hogy egy sz.r vagyok. És igen próbálok javítani az állapotomon, pl járok gyógytornára stb...de semmit nem segít :(
Nem csak dolgozni nem tudok, de egy jót kirándulni sem, vagy bulizni...a csinosságom is elveszett. gyűlölöm magam. Ennek ellenére próbálok küzdeni, de most úgy érzem feleslegesen..:(
De én annyira annak érzem, meg úgy bennem van az hogy dolgoznék stb. én ilyen pörgős voltam...aztán 17 évesen nagy érvágás volt ez a betegség.. :/
Szerintetek, hogy tudnám elfogadni ezt? Rengeteget szomorkodom rajta...sokszor sajnos már az is megfordul a fejemben, hogy inkább meghalnék. Ami tudom, hogy butaság, de szörnyű érzés az, hogy nem tudom azt csinálni amit szeretnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!