Van olyan, aki jól elvan a retekben, mocsokban, rendetlenségben otthon? Hozzájuk lenne kérdés.

Igen, van: akivel együtt élsz.

Nagyon rosszban lehetsz magaddal, ha odáig jutottál, hogy már nyugtatóznod kell magadat, mégis még mindig csak vársz arra, hogy költözz...

Igen, tesómat. Nekem is nyugtató kell ha hazalátogatok.

Konkrétan a kutyahugyot nem takarította fel, cipővel mindenhová, ha eszik mindent úgy hagy. Szüleim házát szinte lelakta.

De volt ilyen lakótársam is, őt viszont kitettük. Még neki állt feljebb. Ő csinált olyanokat, hagyott gusztustalanságot, hogy befotóztuk, mert nem hitték el mások.

Nem tudom lakótárs, vagy hasonló, de nehogy takaríts utána! Csak a saját részed.

"aki jól elvan a retekben, mocsokban, rendetlenségben otthon ... Titeket nem zavar , hogy alig lehet elfèrni a putritól és mindig keresni kell valamit , mindig minden felborul?"

Nem, nem zavarja őket. Pont ezt jelenti az, hogy "jól elvannak a retekben, mocsokban".

Ne nyugtatózd magad hanem szívasd meg valahogy, tudatva vele hogy miért van. A kanász által terelt állatok sem a szóból értenek hanem a fizikai kényszerből.

Például a társasházunkban egyesek trehányul rongálták a közös tulajdont, az új bejárati ajtót vagy bármit. Majd mikor sértődötten megjegyezték hogy nem köszönök nekik, elmondtam érthetően az okát hogy én csak civilizált Hölgyeknek és Uraknak szoktam köszönni akik tisztelik mások tulajdonát.

Engem nem zavar, de elsősorban a saját trehányságom.

A közös részeket szoktam takarítani.

A felfogásom (nem követendő!): kialakítok tiszta részeket, amikről tudom hogy azok, valamint a rendetlenség nem jelent azonnal koszt.

De erről le kéne szoknom, csak nincs bennem rend iránt késztetés