Te örömmel mész munkába? Szerinted mit tegyek?

Nekem nem büdös a munka, mert dolgozni kint is kell, de tudván hogy ugyanazért a munkáért 8 órában többet szakít az ottani magyar vagy anyaországi állampolgár, mint én 12 órában havi 14-16 munkanappal, az lelkileg megtör.

Nekem sem rossz a pénz 190-200 nettó összejön, se család se gyerek, de ennyiből nem lehet egyszerre házat újítani alaptól kezdve, vagy szalonautót venni 5-6ért, illetve ugyanígy egy motort 4-4,5ért.

Ettől függetlenül dolgozok mint mindenki más átlagos ember, csak nem nagyon van előrejutás egy hegesztő esetében.... Csak kinti munka pár évig hogy itthon rendbe tegyem a dolgaimat, utána úgyis itthon dolgoznék megint..

Amióta ezen a helyen vagyok, igen. Nagyon jó a közeg, jó társaság, jó főnők, sokkal jobb így, ilyen környezetben végezni a dolgom. Ez előtt egy szörnyű helyen voltam, csak úgy bírtam ki a napot, ha bedugtam magam és zenéthallgattam, mert nem bírtam hallgatni a folytonos áskálódást meg egymás fúrását. Ez, a mostani hely ennek az ellentéte, szóval teljesen más hangulattal megyek be reggelente, és ez a nap hátralévő részére is kihat.

Viszont, egy munkahelyre dolgozni mész, nem barátkozni. Ha nem hat ki a teljesítményedre, akkor én maradnék, amíg nem találnék olyan, ami biztosan jobb lenne. Mi a garancia rá, hogy a másik hely jobb lenne? Azt hiszed, egy főnökösködő munkatárs a legrosszabb? Inkább próbáld rendezni a kapcsolatotokat, eddig mit tettél azért, hogy jobb legyen?

Most szerencsére igen, de az előző munkahelyemet nem szerettem és ott is hagytam. Magával a munkával nem volt problémám, mert azt tanultam és örültem, hogy találtam a végzettségemnek megfelelő munkát és szerettem csinálni, érdekelt is, tehát nem csak azért jártam be, mert muszáj dolgozni és pénzt keresni. A fizetésem is megfelelő volt, a munkakörülmények is. Ennek ellenére otthagytam, mert úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Persze, nem barátkozni járunk a munkahelyünkre és tényleg vannak "kivédhetetlen tényezők", például még én sem láttam olyat, hogy ne lenne legalább egy okoskodó vagy főnökösködő kolléga...meg kell tanulni kezelni, alkalmazkodni a helyzethez. Idegesítő, de ezt én is meg tudtam szokni és megtanultam elviselni. Ugyanakkor azt már nem néztem jó szemmel, hogy amíg én és néhány kollégám normálisan és lelkiismeretesen, odafigyelve végeztük a munkánkat, addig mások csak kávézni és körmöt reszelgetni jártak be az irodába... Nem az én dolgom felügyelni, hogy ki mit csinál stb., de már elegem volt belőle, hogy mi dolgozunk helyettük is, mert ők ide-oda elkéretőztek munkaidőben, továbbadták a feladatokat stb., mindig volt valami kifogásuk, hogy éppen miért nem tudnak dolgozni. Szerettem és szívesen csináltam, meg is tudtam csinálni, de azt nem szeretem, ha hülyének néznek. Mivel rajtunk kívül nem érdekelt senkit, hogy ez így megy, ezért én otthagytam ezt a munkahelyet.

Én azt mondom, hogy ha van lehetőség a váltásra, akkor élni kell vele, mert hosszú távon borzasztó lehet, ha az ember minden nap úgy megy munkába, hogy a háta közepére sem kívánja. Szerintem keress másik munkát, de jól gondold meg és, ha tudsz akkor kérdezgess utána valakinél. A te helyzeteddel csak az a probléma, hogy nincsen rá semmi garancia, hogy az új helyen nincsenek vagy nem lesznek főnökösködő kollégák, tehát ezt nehezebb kiszűrni.

Nem. Sz** meló sz** pénzért, és még sokat is utazom. :D

A kérdésed további részére válaszolva, ha nem is jó, de elviselhető a helyed, több a fizud, akkor maradj ott, és közben nézelődj más munkahely után.

Ilyen munkatársak mindenhol vannak.

Sztm téged az tart itt,hogy autóval mehetsz munkába.