Miért ilyen nehéz barátkozni egy munkahelyen,1,5 éve dolgozok a jelenlegi munkahelyen de nem ismerem őket igazán, és ők sem?

Csak neked nehéz.

Én is ugyanilyen helyzetben vagyok, ráadásul végignézem, hogy a rokonom, akit én ajánlottam be ide, milyen központi személyiség lett, barátok lettek kollegákkal, minden közösségi dologban benne van, stb.

Egyszerűen ő ilyen személyiség, míg tőlem valahogy tartják a három lépés távolságot az emberek, hiába próbálok cuki és jó fej lenni.

Én már beletörődtem, ez nem a munkahely hibája, bárhova megyek, mindenhol ez van.

2#-esnek: Arra soha nem gondoltál, hogy Rokonka bekavar?

Nem rosszindulatból írok, csak tudod, a legnagyobb bárány általában farkas szokott lenni a nyájban.

Én meg azt mondom, főleg csak a személyiségedtől függ.

Van, aki szinte minden korosztállyal és nemmel megtalálja a közös hangot, ami az ismerkedés alfája. Ez pozitív, hiszen bármikor szövődhet ebből nagy barátság, de akár szerelem is...

Van, aki meg szinte senkivel. Ő az, aki vagy magasból tekint a körülötte lévőkre, mert szinte mindenkiben talál valami kicsi, vagy nem is kicsi kivetnivalót. (Túlbecsüli önmagát) Vagy pedig túl alacsonyról néz fölfelé, mert azt hiszi, nálánál szinte mindenki csak "jobb" és életrevalóbb. (Alulbecsüli önmagát) De ezek közül egy sem igaz. Mert szinte mindenkiben találni valami kicsi kivetnivalót, s valami olyan vonást, tulajdonságot is, ami egyedi és csak őbenne található meg. Csak ezek nem annyira nyilvánvalóan észrevehetők... sőt, nagyon is burkoltan vannak elrejtve az emberben. Akár a negatív, akár a pozitív (személyiség)vonást tekintjük is.

Ha nem ismered őket igazán... az leginkább rajtad múlik... mert talán nem is akarod olyan nagyon megismerni őket. De ez önmagában még nem is volna baj. Viszont... minden ember megnyílik előtted és szóba áll veled, ha... megtalálod az Ő "hangját", azt a hangot, ami hozzá vezet.

A legfontosabb: Tudjál jól hallgatni! Úgy értem a Másikat meghallgatni. Ő beszél és Te figyelsz rá és csak hallgatod, azaz meghallgatod. Amit pedig mond (szinte mindegy mit) CSAK figyeled... és nem teszel hozzá magadban megjegyzést. Semmit!

Nem pedig Te beszélsz hozzá (számodra) érdekes dolgokat. Mert hogy nem tudhatod, számára mi is az, ami "érdekes". Ezért kell (főleg eleinte) inkább hallgatnod. S akkor az elbeszélése alapján megtudhatod, mi is az érdeklődési köre.

Minden ember arról beszél szívesen, ami érdekli, ami úgy általában foglalkoztatja.

S, ha végképp nem találod a közös nevezőt vele (ami mindkettőtöknek érdekes), akkor jobb, ha odébb állsz. Keress más Valakit, valakiket.

De, ha már évek óta keresed, de nem találod a hozzád mentálisan közelállót, akkor próbálkozz mással, vagy máshol. Más helyen, helyeken. Ne biztos, hogy Te vagy a hibás. Lehet, h. csak rossz helyen keresed... (a munkahelyeden)

De, lehet az is, hogy Te vagy az a személy, aki rosszul közelítesz a témához. Ezt kellene átgondolnod.

Erre a legjobb módszer, hogy megfigyeled önmagad. Mintha egy kívülálló személy lennél, aki Téged figyel. (mint ahogyan a tőled kívülállók is teszik) Ha eléggé kitartó és őszinte vagy... önmagadhoz, akkor előbb-utóbb megtalálod a nyitját az ismerkedésnek, s a megoldást. Ha ez a jelenlegi állapotod neked problémát jelent.

Ez a javaslatom.

Az ERŐ legyen Veled és kísérjen Utadon!

Sokan alapvetően félreértik a munkahelyet. Oda nem barátkozni járunk, persze, nem árt ha jóban vagy a kollégáiddal, de az nem barátság.

Ritka, hogy egy munkahelyen barátság alakul ki, ahhoz jó emberismerőnek kell lenni, mert sajnos főleg egy magyar vállalatnál az a divat, hogyha "féltik a pozíciójukat" akkor furkálnak téged, persze előtted mézes-mázas szöveget nyomják, de a hátad mögött gond nélkül beléd döfik a kést.