Hogyan illeszkedjek be az új munkahelyemen egy összeszokott társaságba ha ők nem nyitnak felém?
Voltam már diákmunkán, egyetemi gyakorlaton, rendes munkahelyen, de sosem volt ilyen gondom. Mindenhova szívesen jártam be, jóban voltam a munkatársakkal. A záróvizsgám után 2 hónapig nem volt munkám, hétvégén szólt az egyik ismerősöm az egyetemről hogy munkatársat keresnek oda ahol ő is dolgozik. Természetesen elfogadtam, gondoltam megpróbálom. A héten kezdtem. Első nap próbáltam barátkozni, ismerkedni,kérdezni az új munkatársakat (csupán 4-en dolgoztak eddig ott az irodában, mindenki nő, egyidősek vagyunk, huszonévesek ők is) de fordítva semmit nem érdeklődtek. Igaz az ismerősöm biztos elmondott rólam alap dolgokat, azért nem kérdezik meg ezeket. Mikor első nap beszélgettünk, az egyik lány elfordult, rám sem nézett. Az ebédidő a legrosszabb mert nem is mondták hogy merre mennek enni, vagy meddig tart az ebédidő (belvárosban van a munkahely) hanem felálltak és kimentek. Munka közben is a régi ügyfeleken nevetgélnek, vagy egymásnak irogatnak facebookon. Azt a lányt utálják aki elkezdett beszélgetni velem, hozzá szintén nem szólnak, elkerülik, kinevetik mind a hárman. Gondolom ha vele jóban lennék akkor végleg ki lennék közösítve. Úgyhogy inkább csendben ülök és dolgozok,vagy ebédidőben nyomkodom a telefont és várom hogy elteljen a nap. Az ismerősömmel egyetemen nagyon jóban voltam, voltak közös óráink, és sulin kívül is programjaink, itt viszont hozzám sem szól ő sem, hanem a többiekkel van elfoglalva. Próbáltam nyitni feléjük,nem némán ültem,mert nem is szokásom, de így nehéz. A korábbi munkahelyeimre ha érkezett új ember, igyekeztem mindig segíteni neki, hogy ne érezze kiközösítve magát, de látom máshol nem így megy. Szerintetek be lehet illeszkedni egy összeszokott társaságba? Hogyan nyissak feléjük?
N
Negyedik hete vagyok ezen a munkahelyen, nem egy hete. És kifejtettem hogy mennyire befogadtak. El kéne olvasni...
#28: Hű de rendes vagy :) Magas szinten sajna nem. Középszinten angolul, illetve ősszel megyek középfokú német nyelvvizsgára.
válasza:értem, akkor sajna nem tudok segíteni, mert legalább angolból felsőfok közelében kéne lenned, ha más nyelvből nem is.
szerintem a kiközösített lánynak mindenképp szólj, hogy el akarják küldeni, hogy legalább addig is keressen másik munkát, és ne kerüljön ő is ilyen helyzetbe, mint te.
Köszönöm azért, a szándék is fontos, és jól esett a felajánlás!:) Hátha valaki olyan olvassa aki megfelelne és szerencséje lenne veled!
Ma volt az utolsó nap. Senki szóba sem hozta a dolgot csak nyomták oda nekem a munkát. A főnöktől megkaptam ezt a heti fizetésem, odaadta flegmán és annyit nem mondott hogy köszöni a munkámat... Pedig nekem adták oda azokat a dolgokat amiket már a többiek nem csináltak meg. Nagyon sokat dolgoztam. Plusz a bejelentéssel is átvertek. Legalább volt most okuk engem is kibeszélni és nem unatkoztak. Természetesen az ismerősömmel aki a céghez hívott soha többet nem akarok beszélni. Lejáratta magát teljesen ezzel a viselkedéssel. Most elég rossz a kedvem de remélem hamar átlendülök ezen. Bár a munkanélküliség is borzasztó. :( Szeretném megköszönni mindenkinek aki a hetek során biztatott itt. Nektek azt kívánom,hogy soha ne kerüljetek ilyen munkahelyre!!! Mindenkinek minden jót!
Olvasva a történetedet leírnám az enyémet,háha mas is okul belőle.
Irodai munka, több mint 10fős osztalyon.
Első nap nem ismerkedtek a kollégák,sőt első héten sem. Alig kérdeztek valamit. 1 sráccal voltam akit már előtte ismertem. Nagyon lassan nyíltak meg,pedig közvetlen vagyok és kezdeményező. Engem ajánlással vettek fel, rendes interjúval stb., gondoltam rá,hogy ők ezt tudták és nem tetszett nekik,meg elkönyveltek..nem tudom. Van aki mai napig nem fogadott el,pedig itt vagyok egy ideje. Nem kell foglalkozni ezzel, én belefáradtam hogy másoknak kelljen megfelelnem...munkámmal pedig megvannak elégedve. Szomorú egy sztori,rengeteg ilyen áskálódást hallok,én is átéltem..sajnos rengeteg ember van aki unatkozik otthon,és a munkahelyen éli ki magát mint egy dedós kisgyerek.
válasza:Sziasztok! Nem tudom hogy találtatok rá a kérdésemre, de köszi hogy ti is leírtátok a tapasztalataitokat. Ugyanezeket éltem át én is, teljesen átérzem a helyzeteteket, és le a kalappal előttetek hogy ezt úgy ahogy bírjátok még. Én egy hónap alatt kikészültem. Nagyon szomorú hogy rengeteg olyan ember van aki direkt kiközösíti az újabb munkatársat. És tényleg a magányos ebédidő a legrosszabb. Az egész napban azt utáltam a legjobban. Már gyomorgörcsöm volt mikor megbeszélték egymással hogy ki hova megy enni. Volt hogy mindenkit körbekínáltak az irodában keksszel, engem meg direkt kihagytak.
Kitartást kívánok Nektek!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!