Nálatok szoktak lenni közös programok a munkatársakkal? Ti részt vesztek ezeken a programokon?

Ahonnan azért küldenek el mert nem vagyok hajlandó bájologni a dísztyúkokkal onnan küldjenek is el.

Jobban járunk mindkette én is meg a cég is de jobb ha ha mar küldenek mert magam is elmegyek innen idővel.

Nálunk az elmúlt években rendszeresen volt ilyen kocsmás nap, a hét egyik napját kinevezték ilyennek, én is tartottam ettől a programtól, de eleinte elmentem, hogy ne tartsanak rossz fejnek. Vagy fél évig többé-kevésbé rendszeresen jártam. Nem mondom, hogy annyira élveztem, de azért nem volt rossz sem. Engem az motivált nagyon, hogy tetszett az egyik kollégám. :) Ha ő nem lett volna, akkor sztem én sem vagyok olyan lelkes.

A kollégás ügyből persze nem lett semmi (már rég el is ment azóta), én meg kb. fél év után szépen lemorzsolódtam, mert úgy éreztem, most már beilleszkedtem annyira, hogy megtehessem, hogy nem megyek el. Teljesen jó, normális viszonyban vagyok a kollégákkal azóta is, de nem vagyunk közeli barátok.

Akinek tetszik az menjen, de nehogymár azért legyen valaki kirúgva, mert nem vesz részt! Eléggé gázos elgondolás, hogy majd attól megy jobban a közös munka, hogy a dolgozók együtt lerészegednek.

Én a magam részéről az a típus vagyok, aki szétválasztja a munkát a magánélettől és a szórakozástól. Mindazonáltal én szilárdan azt vallom, hogy a kollégák nem a barátaim, mégha jól ki is jövünk. Volt már rá példa, hogy elmentem lazulni, meg ilyen céges összejövetelre. És volt akivel ott tök jól elpörögtünk, dumálgattunk, meg ilyenek. Majd rá 1-2 hétre ugyanevvel az emberrel vitáztam össze a munkahelyen valami hülyeségen, ami miatt napokig zabosak voltunk egymásra. Nos, ezért nem vagyok híve a közös programoknak. A barát az barát, a munkatárs az munkatárs. És ebből következőleg a fordítottjának se vagyok híve, nevezetesen annak, hogy egy már ismert haverral vagy baráttal kelljen együtt dolgoznom. Mert mi van, ha adódik valami melóhelyi konfliktus közöttünk, és aztán majd emiatt romlik meg a viszonyunk?

“Eléggé gázos elgondolás, hogy majd attól megy jobban a közös munka, hogy a dolgozók együtt lerészegednek.”

Egyik eléggé otthonülős ismerősöm kerek egy évig eljárt a havonta tartott céges ivászatokra, mert hogy ő kapcsolatokat épít, meg milyen jóban lett a főnökeivel, tutibiztos elő fogják léptetni. Eljött az idő, tárgyaltak az általa is kinézett pozícióról... nem ő kapta, hanem egy olyan kolléga, aki szinte sosem járt el a terhes felesége mellől ezekre az izékre. Szóval nyalhatja az ember bárki popóját, ettől nem jut előrébb, mit ahogy a popónyalogatás kihagyása sem hátráltat. Aki őszintén élvezi, az járjon, de semmi más oka ne legyen.

Évente kétszer van hivatalos céges buli/csapatépítő. Ezekre, bár elvileg nem kötelező, de valójában igen csak el kell menni. Nekem mondjuk nincs kifogásom ellene.

Viszont, nálunk többségében férfiak dolgoznak, csak ketten vagyunk nők. A pasik van hogy elmennek iszogatni, de minket kettőnket sosem hívnak. Gondolom ez ilyen kanbuli, de elég bántónak/kiközösítőnek érzem. Pedig mindenkivel jóban vagyunk és elvileg szeretnek minket.

"Gondolom ez ilyen kanbuli, de elég bántónak/kiközösítőnek érzem. Pedig mindenkivel jóban vagyunk és elvileg szeretnek minket."

Jajjajajaj de álszent. Bezzeg ha hívnának és részegen beszólogatnának meg a seggedet fogdosnák akkor meg az lenne a baj.

Nálunk hála égnek nincs ilyen! Csak az évvégi záró ebéd van, amin kötelező a részvétel. Szóval évi 1 ilyen alkalmat kell végigszenvedni, azon kívül kerüljük egymást a munkahelyen kívül, amennyire csak tudjuk. :D

Az előző helyemen volt 1-2 összejövetel az elején, próbálták a csapatot összekovácsolni. Új voltam még, elmentem az elsőre, mert nem akartam én lenni az egyetlen, aki nem megy és kilóg a csapatból. Hát igazából ott derült ki, hogy sokan nem is mentek a régiek közül, ők már tudták, hogy nincs következménye. Én meg nagyon rosszul éreztem ott magam, meg is bántam, hogy elmentem. Utána megfogadtam, hogy több ilyen programra nem megyek el. Nem is mentem, nem is érdekelt senkit. Úgyhogy ott voltak közös programok, de egy idő után az lett, hogy a munkatársak nagyobb része el-elmaradozott és csak egy kis mag maradt, akik a munkahelyen is klikkesedtek és együtt voltak mindig. Utána már csak ők jártak el együtt, a többiek meg kerülték őket, mert senki nem kedvelte őket. :)

Egyre menj el mindenképp.

Én se vagyok bulizós, de nem az iszogatással meg a beszélgetéssel van a bajom, hanem a duc-duc-ra vonaglással (ha azt mondták volna, hogy koncertre megyünk pogózni, első lettem volna aki odaér). Csak elmentem az elsőre, mert mégis csak én vagyok a friss húz, kiderült, hogy a "csapatépítő buli" azt jelenti, hogy az egyikük házában nyársaltunk, aztán ittunk, először hagyományos, aztán ivós társasjátékokat játszottunk, beszélgettünk. Volt egy-két részeg tag, de nem volt vészes, inni meg nem volt kötelező, és csak mi voltunk ott. Szóval azóta járok, de ha jobban belegondolok, ez így logikus, mert a csapatépítő arról szólna, hogy ismerjétek meg egymást és szokjatok össze, ami elég nehéz úgy, hogy egy szót se hallotok a másikból a zenétől, vagy ha szórakozóhelyre mentek akkor idegenek is hozzácsapódnak a társasághoz, és inkább velük foglalkoztok.

Amúgy kihagyni se gáz, de egyszer próbáld ki :)