Mégis hogyan lenne ennyi szakmai tapasztalatom? Akkor marad a mosogatás?

Nálunk két kézzel kapkodnak mindenki után, aki beszél két nyelvet, dolgozik itt egy csomó egyetemista is részmunkaidőben.

Tényleg az a kérdés, kphy mit tudsz és hol, mert nehezen tudom elképzelni, hogy Budapesten ne találnál állást azonnal.

Nekem sem volt egy ismerősöm se, csak megkérdeztem a gyakornoki helyemen a hat hét (nálunk annyi volt) lejártával, hogy esetleg maradhatok-e, mire ők mondták, hogy örülnének mert meg voltak velem elégedve, becsatlakozhatok a gyakornoki programjukba.

De maguktól soha a büdös életben nem ajánlották volna fel, hogy véglegesítsenek, pedig biztos tényleg meg voltak velem elégedve, mert egyetem elvégzése után is még két évet ott töltöttem teljes állásban. Lehet, hogy ez valami szűrő, tesztelik, mennyire vagy hajlandó menni a munka után.

Amúgy néha mit meg nem adnék egy HR-es jóbarátért, aki elmeséli, hogy mi jár a fejükben és mi a helyes válasz a kifacsart interjúkérdéseikre...

Bár annyit HR-es ismerős nélkül is tudok, hogy a pályakezdőben nagyon fontos, hogy legyen alázat. Nem szolgalelkű csicskának kell lenni, alázat azt jelenti, hogy tisztában vagyok azzal, hogy most estem ki az egyetemről, és tepernem kell, hogy bedolgozhassam magam valahová. Benned meg - lehet, hogy tévedek - nem sok van, eleve fennhangon köpködsz a kérdésben a "kommunikációra és egyéb huszonegyedik századi szakokra", pedig lehet, hogy nekik már van munkájuk, nem tudhatod, mert feltételezem úgy ítélkezel, hogy egy ismerősöd sem bölcsész; plusz meg vagy róla győződve, hogy elég az, hogy fenn vagy álláskereső portálokon és böngészed a meghirdetett állásokat, persze nem találsz semmit rögtön mert a világ csúnya és igazságtalan, és aki meg talált esetleg már egyetem alatt is, az véletlenül sem lehet élelmesebb, mint te, hanem biztos bedugta valami ismerőse valami jó helyre.

Nem tudom, hol élsz/végeztél egyetemet, ha ezt látod magad körül, de az is lehet, hogy akkor költözni kellene. Itt Budapesten én még pl. sosem találkoztam olyannal, hogy engem, vagy ismerősömet azért kaszálták volna el, mert másnak kellett a hely. Biztos van itt is ilyen, de azért hátszél nélkül is csak az nem dolgozik, aki nem is akar.

És ismerősöd nincs esetleg aki be tudna "nyomni", be tudna ajánlani? Mert az sem bűn...

Nekem gyakorlati helyem úgy lett, hogy megkértem ismerősöm, kérdezze meg a főnökét, van-e ilyenre lehetőség. Főnöke meg úgy volt vele, hogy egye-fene.

De ez általános dolog, hogy ha ismerősre hivatkozol akkor rögtön másképp állnak hozzád. Nekem volt, hogy felhívtam vállalkozónkat, hogy X cégtől vagyok, elsőre megpróbált lerázni. Majd említettem, hogy együtt dolgoztunk X projekten, akkor rögtön barátságossá vált.

Persze hozzá kell tenni, hogy van 1-2 ismerősöm, aki bepróbálkozott nálam is azzal, hogy ajánljam be, de nemet mondtam finoman. Nem azért mert szemét irigy gonosz ember vagyok, hanem azért mert tudom, hogy nem lenne jó munkaerő és nekem lenne kínos a helyzet utána.

Hát ezt a szakmai tapasztalatot úgy szokták általában megszerezni, hogy egyetem alatt elmész valahova gyakorlatra (ingyen) és miután lehúztál már ott pár hetet és közeleg a gyakorlati idő vége, akkor megkérdezed, hogy nem maradhatnál-e, mert neked tetszik a meló. Ha mázlid van, akkor felvesznek gyakornokként és akkor már fizu is jár, bár valószínű csak minimálbér vagy valami nagyon alacsony fizetés, na de az is több, mint a semmi. És akkor ott lehúzol pár évet és máris megvan a szakmai tapasztalatod, hogy tovább állj, ha ott nem szeretsz lenni.

Nekem is mondták már az első gyakorlatis munkahelyemen, hogy ha tetszik a dolog, akkor lehet jelentkezni, időnként vesznek fel hosszabb távra embereket és a végén még ott is maradhatok, ha akarok. Végül nem maradtam, bőven elég, volt az az 1-2 hét, amit ott lehúztam, mert nem tetszett, de a lehetőség megvolt rá. Volt olyan évfolyam társam, aki "ottragadt", később többször összefutottam vele ott.