Mennyire fontos neked hogy a munkatársaid kedveljenek? Vagy nem számít hogy kedvelnek-e vagy sem?

" viszont érzelem nélküli élet"

A "leszarok mindenkit" az is egy érzelmi viszonyulás.

Én még életemben nem láttam olyan főnököt akit kedveltem /kedveltek volna.

Volt olyan főnök aki nem mert lemenni a melósok közé a műhelybe mert agyonverték volna.

Igaz ez még az ősidőkben volt 90-es évek eleje.

De azóta is, hát én kedvelhető főnököt még sose láttam csak dilettáns semmihez se értő tajparasztokat.

"Volt olyan főnök aki nem mert lemenni a melósok közé a műhelybe mert agyonverték volna."

Sokan írtak ide hogy milyen jó bennt a hangulat, de akkor ezek csak én vagyok aki kifogja az ilyen melóhelyeket.

Szal én is inkább ezt tapasztalom.

Azt hittem, hogy nagyon fontos nekem, de az előző munkahelyemen addig ment a jópofizás és a bratyizás, ami már kellemetlen volt a számomra, magyarázni kellett a bizonyítványomat, ha munkaidőn kívül másokkal akartam tölteni az időmet.

A mostani helyem meg olyan, hogy ebédénél váltünk egymással 4 mondatot, de ezt bárhol megcsinálhatnám akármilyen idegenekkel. Fura, hogy ennyire teszünk egymásra, de jobban viselem ezt, mint az erőszakos nyomulást.