Útközben ugyan miről beszélgessek a kollégámmal, aki sokszor meg se mukkan?

Nos, először is leszögezném, hogy a felém irányuló negatív kommentjeiteket visszaolvasva süljön le az arcotokról a bőr (tisztelet a kivételnek!), mert nem tudtatok úgy véleményt írni, hogy ne sértsetek meg alpári módon (mondjuk ez úgyis titeket minősít). Ha visszaolvassátok a kérdésemet, akár csak egy enyhe negatív bírálat sem érződött ki belőle, bár igen... számotokra ez érthetetlen... (tisztelet a kivételnek szintén)... mert bírálat nélküli véleményalkotáshoz maaaarhaaa nagy intelligencia kell (szarkazmus). Mondjuk úgy néz ki, hogy valóban kell.

Tévedés ne essék, nem akarom én őt az élete árán is szóval tartani. Meg vannak nekem barátaim, akikkel beszélgethetek, nem várok én őtőle semmit. Csak mivel többször előfordult, hogy az elején rohant előre, utána meg megvárt engem, vagy ha ismerősömmel sétáltam egy darabon, akkoris lelassított, velünk jött csendes megfigyelőként, úgy gondoltam, beszélgetnünk "illik", meg mondjuk jólesne neki is, csak nem tud kezdeményezni. Hát nem így van. A nap folyamán sem szól hozzá kettő embernél több, de azok is csak kényszerből. Mikor megérkezés után az ajtóban kettéváltunk, majd én szóltam, vidáman, kedvesen, hogy "Jó munkát!", ő meg hallatlanná tette (ötszöri próbálkozásom után), na az már alpáriság :) Ott már 50%-kal csökkent a beszélgetésre való kedvem ővele. Még annyit sem mondott, hogy "kössz", nem azt, hogy "neked is".... :D Szerintem ez ALAPETIKETT, akárki akármilyen mufurc-antiszoc-depi, vagy bármilyen unszimpatikus vagyok a számára. Azért rosszat nem követtem el vele szemben, sőt nem is csimpaszkodok rá, mert rohadtul nem érdekel.

#5. válaszoló:

Teljes mértékben igazad van. Aki nem veszi a lapot, az rettentő idegesítő. Nem is faggatom őt a családjáról, ha azt válaszolja nekem, hogy kiskörben töltötték az ünnepeket. Ha meg idegesítem őt, akkor meg ne lassítson le mellém, hanem skerázzon előre, és érjen be minél hamarabb.

#7. válaszoló:

Valóban. Eljárkáltam én nélküle eddig 2 évig ridegebb körülmények között is, nagylány vagyok már, nincs rá szükségem, összeroskadni azért csak nem fogok az utca közepén. Csak ha már bevár, vagy belassít, akkor illendőségből szólhatna pár szót az emberhez.

#9. válaszoló:

H*lye p*csa? Az ki? Magamat nem érzem annak. Sajnálom, hogy egy értelmes kérdésre nem tudtál értelmes választ adni. Érdektelen? Unalmas? Esetleg te, hisz mindenki magából indul ki. Savazol itt engem egy ártatlan kérdés után, elég nagy sérelmeid lehetnek. Dolgozd fel! Egy jó pszichológussal hegyeket mozdíthatsz, hajra. :)

#10. válaszoló

Kétlem. Vőlegényem van, erre az emberre pedig már kollégaként is nehezen tekintek.

#11. válaszoló

Értem, amit írsz, nem mondasz hülyeséget. Nem vagyok én sem az a folyamatosan beszélő fajta. Százméterenként egyszer megkérdezni a kollégájáról valamit, vagy hogy mit csinált a hétvégén szerintem nem nagy tolakodás. Napok óta k*ssban megyünk egymás mellett, biztos nem nézünk ki hülyén. Mint két bokor, akik nem tudnak megmukkanni. :) Én nem erőltetek semmit, napok óta hagyom őt a kis világában sétálgatni.

#12. válaszoló:

Bár ezt az infót még csak most osztottam meg veletek, de a te válaszodra is csak azt tudom mondani, hogy ha nem akar velem beszélgetni, vagy menni, akkor skerázzon előre, de akkor ne várjon be engem. :) Ellentétes a viselkedése. Megértem, hogy ő ilyen személyiség, de én meg amolyan vagyok.

Holnaptól különutak :)

Köszönöm mindenkinek, aki érdemben hozzászólt a témához! Akit pedig megsértettem, az vigye hírül a nagyvilágba, hogy milyen pofátlanok ezek a mai fiatalok! :)