Van más is, akit idegesít, ha valakinek kényszere van minden érdekességet elmesélni?

Gazellák párzása is jobban érdekelne, mint amit sok anya, nagymama rám önt. Hosszú ideig ecseteli, milyen zseni a gyerek. Köszönni nem tud, földhöz vágja magát a boltban, de nem számít, már óvodában ismeri a szorzótáblát, folyékonyan olvas, de úgy eszik, mint a disznó, nem öltözik egyedül, nem alszik egyedül, pedig már iskolás.

Megnyugtató, hogy nem kell aggódnunk a jövő miatt, mert a sok zsenipalánta minden problémánkat megold.

Csak az a baj, hogy ez engem rohadtul nem érdekel. Észre sem veszik, hogy untatnak, hiszen most terjesztik fel a gyermeket Nobel-díjra, az a piti téma, hogy idegesítőek, nem szegi szárnyukat, hogy az egekbe emeljék drága kis utódjukat. Nem, nem érzem magam gonosznak, ha valamelyik ősanya éppen felháborodna. :)

Az emberek nagy része már csak ilyen. Szeretik megosztani a másikkal a gondolataikat, élményeiket, tapasztalataikat.

Tulajdonképpen a kérdező maga is ugyanezt teszi, kiír egy kérdést, amiben arról beszél, hogy mások milyenek.

De hogy konkrétan a kérdésre is válaszoljak:

Igen, engem nagyon idegesít. 50%-ban emiatt jöttem ki külföldre. :)