Egyik legjobb barátnőmnek megfelelési kényszere és önértékelési problémái vannak. Hogyan segíthetnék neki?

Valamilyen szinten legtöbb ember ilyen.

Amúgy, hívd fel a figyelmét az értékeire, mondd el neki, hogy miben jó... Vezesd a önbizalom fényes útjára. :PP ( ez is milyen költőien hangzik... )

Ez ösztönös dolog és lányokra jellemzőbb, hogy az önértékelésük hozzájuk közelálló emberektől, viszonyaiktól függő.

Ha épp nincs hozzájuk közelálló/közel kerülni akaró ez rosszat tesz az önértékelésüknek.

Ha a hozzájuk közelálló nem jól bánik velük az is rosszat tesz az önértékelésüknek.

Ha valaki az önértékélesét arra méltatlan hozzá közelállótól teszi függővé - elég mélyre lehet süllyedni minden tekintetben.

Vagyis: amit tehetsz, hogy segítesz neki önálló személyfüggetlen értékrendet felépíteni.

Nem elég magamat máshoz mérni, mérlegre kell tennem azt is akivel mérem magamat és az a mérce mindkettőnkön kívül mindkettőnk fölött álló.

Vallásos emberek viszonylag könnyen vannak (ez nem vallásvita végett, csak ténymegállapítás), nekik ott van mércéül a szentírásuk, a maga elvárásaival.

Ha ketten közelítenek egy mércéhez amivel egymást és magukat is mérik - úgy egymáshoz is közelebb kerülnek és van fogodzójuk egymáson kívül.

Sajnos a fenenagy liberalizmus nem szolgálta az emberek közösségi értékrendjének épülését - sokkal inkább a leépülését :-( az önzések (f)elszabadítását.

Aki magával mér nem mér semmit.

Máshoz mérni magunkat is nyúlós mérce, önveszélyes.

Újra kell építeni az értékrendet - kapaszkodót, szilárd talajt legalább saját magunk számára.

Nyilván nem véletlen az ember hajlama mással mérni magát,

hiszen a mércének nyilván fontos része a másik ember és a természetes küldetés betöltéséhez szövetség(es) kell.

De valaminek alapján kell tudni jó szövetségest választani - sőt: mércének is kell lenni a szövetséges számára és kell valami ami tartást ad, ha kell ellenében, hogy ne csak idomítson de idomuljon is.