Éreztétek már ti is azt az érzés, vagy tudatot, hogy a barátod/aid semmibe vesznek?

Mert bennem most tudatosult, hogy szinte senkim sincs. Vagyis igazi barátom nincs.

A suliban az osztályban mindenkivel jóba vagyok, és eddig a pontig azt hittem, vannak barátaim, legjobbak, akikre rábízhatom minden érzésem. De régebben sose voltak rendes barátaim, mindenki csak kihasznált, és végre azt hittem ráleltem a "2. családomra" de akit a legjobb barátnőimnek tartottam... nem figyelnek rám, amikor beszélek hozzájuk, csomószor meghívtam őket, csak úgy beszélgetni, ottalvós estére stb. De eddig csak egyszer sikerült. Más meg meg se hív, egyszer hívott meg valaki, de nem jött össze neki, így nem tudtam menni. És másnál nem voltam.

És mindig mondják a suliba, hogy "jaj dejó volt veled", meg "milyen jókat játszottunk a nyáron" stb. de engem sosem hívtak.

És most meg belegondolni, hogy szilveszterre sem fognak, és ismét a családommal töltöm... szinte összeroppant.

ÉS gyakorlatilag az egyetlen aki meghallgatja az érzéseimet, az te vagy, aki most éppen olvassa ezt.

Nem arról van szó, hogy nem tudom elmondani, csak egyszerűen nem hallgatnak meg.

És ebből már rohadtul elegem van! Mindenből.

16/L