Mit gondoltok erről a munkahelyi jelenségről? Saját tapasztalat?

Máshol is van ilyen, elég egy nem megfelelő IQ-jú főnök hozzá. Én ahol dolgozom, ott max érettségi a legmagasabb végzettség. Van olyan főnök, akinek még az sincs. Cserébe van nagy pofája, és mesterien keveri a sz...t. :-) Nem is egy ilyen van.

Itt 70-en kezdtünk, és 10 év után 30-an maradtunk. Volt aki 1-2 nap után mondott fel, hogy ő ezt nem fogja elviselni. Nem is hibáztattuk.

Viszont lehet ezt kezelni azért. Mi, akik itt maradtunk a bizonyíték. Higgadtan, a képükbe mosolyogva. Ha szivatjuk egymást, akkor hajrá. Egy főnököt is lehet, ez oda-vissza megy. Ha ő úgy áll hozzá, akkor ezt kapja.

Úgy kell felfogni, hogy a munkaidőt ki kell tölteni valamivel, a fizetést meg így is úgy is megkapod. Azt kell csinálni, amit a főnök mond. Ha hülyeséget mond, akkor azt. Ha kavar a hátad mögött, akkor róla is szétkürtölni, hogy nem egy észlény.

Ha direkt szívat, akkor a képébe mosolyogni. Ez a leghatásosabb egyébként :-)

Egyszerűen vannak olyan emberek, akik abból nyerik az életerejüket, hogy ha más valakivel kicsesznek.

Vagy pl. hozok sütit, és csak azt kínálom meg, aki normálisan viselkedik velem. Ha vannak melletted normális emberek, akkor simán túlélhető egy ilyen munkahely. Ja, és hazamész, elfelejted, még a telefont sem veszed fel ha munkahelyről keresnek.

Jó tíz éve dolgoztam egy grafikai stúdióban.

Két női kollégám volt, folyamatosan kapták pár férfi kollégától és a főnöktől a durva megjegyzéseket, nem szexuális jellegűeket, hanem arra vonatkozóan, hogy nőként semmire nem képesek. Persze vicceskedő köntösbe burkolva, de ez a csajoknak nyilván nem volt vicces. A főnök olyan dolgokba is belekötött az új lánynál, amibe előző férfi alkalmazottjánál nem. Mondanom sem kell a főninek zsarnok felesége volt, így élte ki magát. A többiekkel próbáltuk enyhíteni a dolgot. Nekem ez óvodás szint, kompenzálás szagú. Tiniként dolgoztam építkezésen, ott nem voltak ilyen tuskók a munkások.

Másik stúdió, na jó kreátííív ügynökség, pár évvel később. Kolléga folyamatosan piszkálta a gyakornok srácot, aki sokkal ügyesebb, képzettebb volt nála. De nemcsak melóhelyen, mindenhol ez van, iskolában, közösségekben, kell lennie pár embernek, akiket piszkálnak. Szomorú ez.

Dolgoztam gyárban (zöldségcsomagoló), ahol a legmagasabb végzettségű is csak érettségizett volt. Dolgoztam kulturális intézményekben (könyvtár, múzeum), ahol mindenki diplomás ember volt. Dolgoztam irodákban (pénzügy, informatika), ahol 8 általánostól kezdve a két diplomásig mindenféle ember volt.

De sajnos általános dolog az, hogy mindenhol van minimum 1-2 ember, aki sz___arkavaró, és jóformán azért van ott, hogy a többieket kikészítse idegileg, nem pedig azért, hogy dolgozzon. Egyáltalán nem munkakör vagy végzettségfüggő a dolog.

Az egyedüli különbség, amit észleltem, hogy az olyan helyeken jobb dolgozni, ahol külön irodák vannak és csak néhány ember dolgozik együtt egy helyen, mert kevés ember könnyebben alkalmazkodik egymáshoz.

A legrosszabb olyan helyen dolgozni, mint pl. a gyárépület, ahol 20-30 ember van egy teremben és mindenki hall és lát mindent, és mindenki beleszól mindenbe.

" Tyúkanyó korral " több munkahely, többféle emberkék.

Biza azokba botlottam, amit előttem írtak már. Iskolai végzettség ha van is, tud bunkó, kötekedő lenni.

Van egy " egészséges mennyiségű csípkelődés ". Ez jó vagy sem, elviselhető. Néha ez segít a nehézségeken.

Írták a " szakmai féltékenységet ", na az is mérgezi a munkahelyi légkört. Miért tud ez fájni, mert v.ki hamarább megtalálta a kulcsot??

Voltam termelésbe, takarítok....

1, Ismerős, utálom az ilyet. Dodzsemezésnek hívom ezt a jelenséget; 2, Több tényezős a dolog: a munkatárs itt éli ki a frusztrációját; a munkatárs defektes, így észre sem veszi, hogy kárt okoz; a főnök nem jó főnöknek, mert vagy túl agresszív, vagy túl halvérű.

3, Mindkét társadalmi körnél megtapasztalható ez a jelenség. Az alacsonyabb végzettségűek b×gatják a sajátjaikat, a dipisek megint a sajátjaikat.

A leg"érdekesebb" konstelláció az, amikor a nem dipisek b×gatják a dipiseket - na nekik aztán kifinomult módszereik vannak ilyen téren -, mert a Y főnök egy X, és nem mert fellépni a probléma megoldására vonatkozóan.

Én azt tapasztaltam, hogy nem számít, hogy alacsonyabb vagy magasabb szintekről van-e szó, bárhol lehet ilyen jelenség, elég hozzá egy rossz vezetés, egy következetlen főnök, tökmindegy, hogy kis KKV vagy nagy multi, közszféra vagy versenyszféra.

Viszont alacsonyabb szinteken könnyebben ragadnak bele az emberek ebbe, és nyavalyognak, morognak, gyomorideggel járnak dolgozni, de félnek váltani, mert nem hiszik, hogy találnak mást, jobbat, egy magasabb kvalitású dolgozó könnyebben mondja azt, hogy ő ezt nem viseli el, és keres mást, és jobban mer kockáztatni egy váltással, mert van egy olyan tudása mondjuk, amivel versenyképesebb, értékesebb lehet a cégeknek, mint mondjuk az a tömeg, akiknek legfeljebb érettségijük van, és azon kívül semmi.

Én sok 8 általános iskolával rendelkezővel dolgoztam együtt. Mind férfi volt. A legvidámabb, legjobb éveim voltak.

Aztán jöttek a középkategóriások és a diplomások! Többnyire nők, bár a férfiak között is akadt nem egy sz@rkeverő. Akkor kezdett magas lenni a vérnyomásom. :)

Ettől függetlenül vallom, hogy ez nem iskolázottság, hanem inkább személyiség kérdése, no meg érettség kérdése papír nélkül. :D

ez tényleg nem végzettségen múlik elsősorban. inkább azon, h a munkatársak többre érdemesnek érzik-e magukat, meg mennyire frusztráltak.

a legrosszabb hely, ahol dolgoztam, egy fuvarozó cég volt. a sofőr, akinek segítenem kellett, egy buta láncdohányos 60 éves volt, aki a munkán kívül csak sörözött a tv előtt a kis lakásában, semmi hobbi, érdeklődési kör. abban élte ki magát h a munkahelyen cseszegette a fiatalokat.

engem egyébként vmiért a kövér nők nem csípnek (vékony sportos férfi vagyok) meg az idősebb férfiak.