Szerintetek az írás munka, vagy csak egy amolyan hobbi, amit nem kell komolyan venni?

Az írás (vagy bármilyen szabadidős kreatív tevékenység) csak addig hobbi, amíg nem nyomás alatt csinálod. Abban a pillanatban, hogy elvállalsz valamit megrendelésre, amiért fizetnek, már munkává válik, és megöli az egészet.

Én így voltam a rajzolással, imádtam, iszonyúan felvillanyozott, nem tudtam aludni esténként, mert fejben tovább rajzoltam. :) Aztán egyszer egy ismerősöm megkeresett egy feladattal, amiért fizetni is akart, de azt már nem élveztem.

Ha ebből élsz, akkor munka.

Egyébként csak hobbi.

hát attól függ a végén mi lesz a munkád gyümölcse, csak egy szöveg amit a gépeden tárolsz, vagy esetleg netre publikálod

én pl hobbi szinten játékfejlesztéssel foglalkozom, ott ugye 1-1 jó játéktörténetet ki kell dolgoznia valakinek és sokat dobhat a játékélményen

filmeknél a forgatókönyv, esetleg a sima könyvek...

szóval vannak területek ahol igenis hasznos és komoly értéke van :)

Az attól függ, hogy mennyire komolyan veszed és meg tudsz-e élni belőle.

Más az, ha valaki "írogat", amikor épp eszébe jut és max. a netre dobja fel szabadon elérhető formában, és más az, ha valaki évente / kétévente kiad egy könyvet (amihez pl. háttérkutatást végez), amit százezrek, akár milliók megvesznek.

Ha megélhetésnek használod, akkor munka (hivatás). Ha nem, akkor hobbi ("csak" nélkül). Viszont mindkét esetben érdemes komolyan venni, mert van egy még fontosabb szempont, mégpedig az, hogy az írás szakma. A szépírás legmagasabb szintje pedig művészet.

"és sokszor megdolgoztatja az agyam"

Igen, benned van az igény, hogy fejleszd magad, egyre magasabb színvonalon írj, még akkor is, ha (egyelőre) nem szándékozol megélhetésre fordítani. Ahogy az első válaszoló kifejtette, annak is megvan a maga kockázata. Szabadabb vagy, ha csak a saját, belső igényeidnek megfelelően szeretnél fejlődni, és nem külső igényeket kielégíteni, ami a színvonal növekedésével egyre kevésbé szolgálja a fejlődésedet. A közönség zöme inkább arra kíváncsi, amit maga is hallani szeretne, a művészi irodalom viszont az igazságot feltáró tükör, amibe nem mindig élvezet belenézni.

"...miután lefekszem nem érzem azt, hogy mondjuk milyen sokat dolgoztam, vagy milyen kimerült lett az agyam, vagy hogy tettem valamit a környezetemért."

A munka sem ezektől a szempontoktól munka. Nem kötelező része a szenvedés, sőt: inkább hátráltató tényezője. Ha élvezed, amit csinálsz, legyen akár hivatás, akár hobbi, belekerülsz egy flow-élménybe, ami után még a fáradtságot is kellemesnek érzed. Az írás is ilyen állapotban megy a leggördülékenyebben, és bár gyakran a megfogalmazás rovására történik, a legjobb ötletek is ilyenkor születnek. A megírt részt viszont eleve nem szabad úgy hagyni, ahogy van, át kell szerkeszteni, az pedig egy racionálisan gondolkodó tudatállapotban történik. Ez az írás szakmai oldala, ahol egyesíti a rációt az intuícióval, hogy az olvasóközönség számára is befogadható legyen.

"Tanulásnál ez más, mert azzal a jövődet építed, és örülsz, amikor végre elsajátítasz egy új leckét."

A tanulás nem csak a jövő megalapozását szolgálja, sőt megkockáztatom, hogy a jövőépítés, mint cél csupán egy nagyon kis szelete a tanulásnak. Ahogy a mondás tartja: "jó pap holtig tanul". Többek között az írás közben is tanulsz, fejlődsz, aminek elengedhetetlen része a folyamatos önművelés, írás esetében első sorban szépirodalmi művek olvasása (klasszikus és kortárs egyaránt), másodsorban szépírásról szóló szakirodalomban való tájékozódás.

Például akik egyes cégek, webshopok blogjait írják, az munka, marketing célja van, és fizetnek érte.

Ha te csak úgy passzióból nekiállsz írogatni, verset, novellát, regényt, az inkább hobbi.