Megalázhat szóban a munkáltató?

Egy ismerősön keresztül megkeresett egy kereskedő, mert gondban volt. Három napra el kellett utaznia és nem volt aki beállna a vásárba árulni helyette. Beszéltünk, megegyeztünk, hogy egy hét múlva találkozunk, azért hogy elmagyarázza az áru készlettel kapcsolatos dolgokat. Eljött a találkozás napja, ami még nem volt munkaviszony, hivatalosan nem is lehettem volna az eladó térben, ezt ő is tudta. Ekkor közölte, hogy a könyvelője váratlanul elutazott külföldre, ezért nem érte utol a bejelentés kapcsán. Azt mondta, ezt csak az utolsó munkanapomon fogom tudni vele megbeszélni, amikor már hazajött, de ne aggódjak, mert telefonon ő maga jelentett be. Ez egy kicsit furcsa volt, és miközben magyarázta, hogy mit hol találok, mit hová pakoljak, szóba hoztam, hogy szükséges lenne szerződést írnunk a munkáról, mert itt fog hagyni egy több milliós árukészlettel teljesen egyedül részéről meg eddig semmi garancia nincs azzal kapcsolatban hogy bejelent-e és hogy tényleg azt a bért és akkor kapom meg amiről szó volt (a munkabérről annyit, hogy nem érte volna el a hideg vásárban eltöltött felelősséggel járó napi 10 órás munka bére a br. 1000Ft/órát). Erre felcsattant és szó szerint leordította a fejemet, hogy mit képzelek magamról, hogy hol van itt a bizalom, és hogy "játszhatjuk ezt a kemény vonalat", de akkor ő is be fog keményíteni és akkor "megnézhetem magam". Továbbá ne hozzak szégyent a közös ismerősünkre, aki összehozott minket, meg hogy ezzel azt fejezem ki, hogy bennem nem lehet megbízni (mind ezt minősíthetetlen hangnemben). Miután lecsengett ez a nagy monológ nagyon negédes modorra váltott, viszont kis idő elteltével újra jött a lekezelő stílus. Folyamatosan minősítette, kritizálta a mozdulataimat, a döntéseimet és fennhangon gúnyolódott rajtam. Annyira elfajult a dolog, hogy elkezdtem stresszelni, és éreztem, hogy emiatt nem fogom tudni koncentráltan végezni a munkát. Végül volt egy pont amikor elszakadt nálam a cérna, nem bírtam tovább és teljesen nyugodt hangnemben, de közöltem vele, hogy így nem tudom vállalni a munkát. Erre ismét felcsattant és azt vágta a fejemhez, hogy ha elmegyek, akkor én őt átverem (szerződést továbbra sem írtunk) és ismét elkezdett a közös ismerősünkkel meg a jó hírnévvel zsarolni. Ez már annyira sok volt, hogy elköszöntem és továbbálltam. Azóta sokat gondolkozom ezen. Fiatal munkavállaló vagyok, és az eddigi munkahelyeken is beosztott voltam. Nehéz személyiségekkel találkoztam, de ilyen stílussal még nem. Szerintetek meddig mehet el egy munkáltató?