Mással is volt már ilyen, hogy szeretett egy munkahelyen lenni, de otthagyta mert nem a szakmája?

Évek óta próbálok lehetőséget kapni a szakmámban és gyűjteni a referenciákat. Elvagyok a mostani helyen is, kell a pénz, de elegem lett ebből a munkatípusból és mindenképpen váltani akarok a szakmámra, akkor is, ha kezdőnek fogok számítani, pedig eddig is rám sóztak szakmai feladatokat itt is, máshol is, csak mégse az a munkaköröm. Ami a munkaköröm, abban tapasztaltnak számítok, de elegem van belőle, akkor is fáradtnak érzem magam, amikor egyébként nem kellene annak lennem, ez kiégéshez vezet, mást akarok csinálni kész. Tehát elvagyok, jók a kollégák, fizetik a túlórákat, de nem akarom ezt a fajta munkát tovább csinálni, tehát váltani fogok, amint lehet, de kizárólag szakmára.

Nállam az a vicc, hogy ugyan szakmámba sok helyen voltam, meg ahol most vagyok ismerősön keresztül kerültem, de vissza akartam menni a szeretett helyemre, viszont szakmámba vágóan találtam pozíciót, be is adtam, fel is vettek volna, meg mert a céges múltamból adódóan "tapasztalat" szóval én se gondoltam volna de a 2 együtt is létezik valamilyen szinten. Egyébként állami cégeknél vagyok, maszekhoz nincs az az isten hogy én vissza menjek, ja de egy cég van, de az meg nem hív "mert messze lakok".

Egyébként egy mélyen elgondolkodó ember típus vagyok, legapróbb dolgokba is keresem az értelmet/logikát, lehet jó egyébként, hogy eljöttem, mert hiába, hogy utólag jól éreztem magam, úgy mentem be, hogy na nekem 2 technikumom van, ez meg egy 8 általános betanított munka, csak épp kellett a pénz. Főnökömnek meg épp az ottani munkakörhöz volt max 1 szakmája, nem nézek le senkit, de azért na sok munkahely lehetne olyan mint ahol voltam. Tényleg ha nem néznék le a munkást, rendezett munkakör lenne, adnának szerszámot, eszközt akkor örömmel menne be az ember dolgozni...