Ütődött munkatárssal mit lehet kezdeni?

3-an vagyunk az irodában, a harmadik egész nap zenét hallgat, elvan magában, sok vizet nem zavar. A másikuk egy 35 év körüli férfi, 3 hónapja dolgozik nálunk, nemrég járt le a próbaideje. Mostanában az az érzésem, hogy mivel fiatalabb vagyok nála (25 éves) tapasztalatlannak néz, mind a munka terén, mint úgy általában. Pl. nemrég mivel volt időm, besegítettem az ő munkájába, mondtam neki, hogy mikor még nem volt, akkor én csináltam ezt, kb. 1 órára rá csak úgy spontán megkérdezte, hogy tudom-e mit kell csinálni, mert ha nem szóljak és elmagyarázza.

Ha más, hétköznapi témáról beszélgetünk akkor is hasonló az érzésem. Azt hiszi, hogy tájékozott minden téren, de sokszor butaságokat beszél, eleinte kijavítottam, amit persze nem hitt el, így volt, hogy már bizonyítékokkal támasztottam alá az igazamat, múltkor lefojtattam vele egy olyan beszélgetést, ahol csak helyeseltem, eléggé félretájékozott dolgokat mesélt. Az is a mániája, hogy az Indexről felolvas Orbán Viktoros, Soros Györgyös szerinte vicces írásokat. Legtöbbször már elhangzott dolgokra visszakérdez, pl. mondom neki, hogy van egy jó étterem az utcánk sarkán, erre két mondattal később visszakérdez, hogy hol is van ez az étterem, milyen messze tőletek? Mindez úgy, hogy arra akartam kilyukadni, hogy milyen jó volt a felszolgálás, ott vacsoráztunk, mit ettünk, ő teljesen másfele lakik, így számára lényegtelen, hogy merre van az étterem.

Vagy ha valamilyen összetettebb dolgot mondok neki, akkor mindig visszakérdez, hogy "Várj, ezt most nem értem?" - Ezt megfigyeltem, hogy másoknál is megteszi, csak másokkal annyira nem beszélget, szóval nem én beszélek érthetetlenül.

Egyszer meséltem neki az egyik öcsémről, majd pár héttel később a másikról valamit, amin totál csodálkozott, és kérdőre vont, hogy eddig csak egy testvérem volt, pedig attól, hogy az egyikről meséltek még van egy másik öcsém is - szemmel láthatóan ledermedt azon, hogy nem csak ketten vagyunk testvérek, mert meggyőződése, hogy a vidékiek szülnek csak kettőnél több gyereket, persze pusztán a pénz miatt- ha tudná, hogy van egy húgom is...

Valóban egy vidéki városból származom, de ő is, ahhoz képest a vidéken élőkről elég rossz véleménye van.

Nincs kedvem beszélgetni sem, magamtól hozzá se szólok már, de mindig felhoz valamit, hogy mit csinálok hétvégén, voltam-e már az XY palacsintázóban és hasonlók. Mit lehet tenni?