Egy kedves kolléganőm /barátnőm/ öngyilkos lett múlt héten, és nem tudok mit kezdeni ezzel a bűntudattal?!

Egy fiatal, csinos, okos huszonéves nőről van szó. Tudtam, hogy vannak problémái, és problémás gyerekkora volt (intézetis gyerek volt, aztán intézeti utógondozottként végzett főiskolát). Hétfő este óta semmit nem tudtunk róla, csütörtökön tudtam meg a főnöktől, hogy felakasztotta magát. Se levelet, se semmit nem hagyott, olyan módszert választott, ami biztos halálhoz vezet. Mindig ketten dolgoztunk egy feladaton, és azt hiszem, barátok lettünk, legalább is én a barátomnak tartottam őt. Sok mindent elmondott nekem, amit másnak nem, volt, hogy felhívott az éjszaka közepén. Tudtam, hogy hogy van, de nem vettem komolyan az állapotát, mert úgy voltam vele, hogy én is voltam már rosszul, én is akartam meghalni, de nem tettem meg, szóval megtettem mindent, amire nekem ebben az állapotban szükségem lett volna, bármikor meghallgattam, bármikor átmentem hozzá, de ez nem volt elég. Hétvégén utánaolvastam, és rájöttem, hogy nagyon sok "cry for help" jelet küldött, csak én nem vettem észre. Nagyon nyomorultul érzem magam, biztos, hogy meg lehetett volna menteni, nem kellett volna meghalnia, minden lehetősége megvolt egy boldog élethez, okos volt és talpraesett. Észre kellett volna vennem, hogy mi történik, és valahogy segíteni neki. Nem lett volna szabad, hogy ez így legyen.

Péntekre szabadnapot kaptam, és azt hittem, meg fogok majd birkózni ezzel, de ma reggel bementem, megláttam az üres asztalt, és sírógörcsöt kaptam. Úgy érzem magam, mintha én öltem volna meg azt a lányt, így utólag annyira egyértelmű az egész, és tényleg bármit megadnék, csak vissza lehessen csinálni, de tudom, hogy már nem tehetek semmit.

Meg fogok őrülni. Most kapunk majd egy új munkatársat, és úgy teszünk, mintha az egész meg se történt volna. Nem tudom, mit kellene tennem, úgy érzem, megakadályozhattam volna, ami történt, ha egy kicsit jobban odafigyelek. Hogy éljem túl ezek után ezen a helyen? A munkahelyen minden rá emlékeztet, nem bírom.