Mit gondolnátok, ha valaki a munkahelyén ennyire nem beszélne a magánéletéről?

"a munkatársaidra a második családodként tekintesz "

Dehogy tekintek második családomként, nem tudom, ki találta ki ezt a hülyeséget!

Második család ,mekkora ócska duma. Nekem nem családom a melóhelyen dolgozó szedett vetett cserélődő embertömeg hanem kényszerű együttmüködés a pénz miatt ,az a pénz meg azért kell hogy az IGAZI családomat el tudjam tartani.

Nyilván nem fogom velük megosztani a magánéletemet ,mert egyből ellenem fordítják, pletykatéma és áskálódás lesz a vége. Ne szólj szám nem fáj fejem tartja a mondás.

Nem kell róluk ódákat zengeni, de nekem pl. fura, ha semmit nem árul el valaki magáról. Énsem hirdetem, de ha rákérdeznek, akkor elmondom, hogy igen van párom, igen együtt élünk. Nem haltam bele, ő nem tudott meg szinte semmilyen információt és ennyi. Kb. ennyit tudok mindenkiről. Valaki mesél és mesél. Meghallgatom, ha van időm, de amúgy pont nem érdekel... ahogy eljut a tudatomig el is felejtem. A közeli kollégákról mindenkiről tudjuk, hogy ki házas, kinek van élettársa, gyereke, azok kb. milyen idősek, hol élnek, aztán ennyi. Szerintem ez kell ahhoz, hogy megértően és segítően tudjunk egymáshoz fordulni.

Pl. tudom, hogy az egyik kollégának van egy beteg édesanyja, elmegy ha gond van vele és nem húzom a számat, ha helyettesíteni kell, mert tudom, hogy ő is megtenné fordított helyzetben. A másiknak gyereke van, nem bukok ki, ha negyedévente egyszer elrohan érte az oviba, mert belázasodik és stb. stb. Szóval szerintem minimális infót nem baj ha tudnak mások, hogy megértőbben tudjanak a helyzetekhez állni. Pl. a múltkor munkaidőben tudtam meg egy közeli családtagom halálát. A közelebbi kollégák tudták egy ideje, hogy beteg, így elég volt csak rámnézniük és tudták mi a szitu. Nekem is könnyebb volt így, mondhatni megágyaztam a napokig tartó kibukásomnak, gyászomnak, amit a többiek megértenek. Mert egyébként nem tehetem meg, hogy ezért egy hetet otthon maradjak.

Számomra nagyon fura lenne, ha minimális infót se tudnánk a közeli kollégákról és nem a pletykák miatt.

Nyilván ez túlzás és nem vall túl sok értelemre. Akkor sem kell teljesen elzárkózni a téma elől. Ha rákérdeznek mivan a nőkkel, azt kell mondani, hogy nincs párkapcsolatod, éled az életed. De azért csajozol? "Persze, de az életem ezen részét szeretném megtartani magamnak."

Szóval burkoltan lehet mindenre válaszolni, amivel mondasz is valami szolid infót, mégsem teregeted ki a magánéletedet és talán már is szimpatikusabb lesz az ember.

Nyilván ehhez kell egy bizonyos értelmiségi fokozat, ezt aláírom...