Mit gondolnátok, ha valaki a munkahelyén ennyire nem beszélne a magánéletéről?

Azt kérdezik: van-e családod?

Ha azt mondod: nincs.

Azt mondják: húzzál bele.

Mondjuk én ilyen emberrel szem szívesen dolgoznék együtt mint az előttem szóló.

Persze, a munkahely elsődleges célja a munka. Csak éppen nem mindegy hogy a munkatársaidra a második családodként tekintesz (főleg hogy többet vagy velük mint az igazival) vagy csak egy biorobot vagy aki bemegy elvégzi a feladatait majd hazamegy hogy másnap megint bemehessen. Szerintem egy normális társadalomban nem biorobotnak kellene lenni.

A csapatépítés meg egy kifejezetten jó dolog. Persze ha mindenki utálja a másikat mint a szart akkor nem, de nálunk kifejezetten működött. Nem ettől fog jobban menni a munka, de 2-3 havonta 1-1 közös program.

Én pont az ilyenekért szeretem a munkahelyem. Mindig van 1-2 ember akivel elmehetek délben kajálni. Vannak akik cigizni járnak ki. De van év végi közös vacsora, meg nagyobb projektek után 1-1 összejövetel. Vagy néha átnézünk a másik projekt helyszínére, stb.

De hogy nehogy azt hidd, hogy én is egy antiszoc "biorobot" vagyok:

Próbáltam már kollégákkal haverságot építeni munkán kívül. De rám inkább feszélyező hatással volt az, hogy hétvégén együtt lazulok valakivel, utána rákövetkező héten meg ugyanevvel a személlyel vitába keveredek a munkából kifolyólag. Nem igazán gyere be ez nekem. Ellenben exkollégákkal, akikkel már nem dolgozom együtt, szívesen felveszem a kapcsolatot.