Hogyan alakult külföldön az életed? Munka.

Informatikai supportban dolgozom Parizsban, ez sikerult, bar eredetileg vegyeszmernok volnek... de csinaltam kint egy doktorit, aztan talaltam most mar jo ot eve egy kis ceget akik frissen vegzett doktorokat vettek fel es informatikaba atkepeztek oket. Kereset most kb 2750 euro netto plusz 180 euro kajajegy. Nem erzem rosszul magam, a kollegak korrektek, csalad is kint van termeszetesen, olyan melot nem vallaltam volna amibol nem tudunk egyutt lenni.

A gond az, hogy hiaba tunik otthonrol nezve nagynak a fizetes, itt bizony az arak is olyanok foleg a lakas. Lakberunk 1290 euro havonta (es ez kedvezmenyes lakber...), az ovoda maga ugyan ingyen van, de a napkozi/tanitasi szunet idejeert es a kantinert fizetni kell, ez a ket gyerekre havonta ugy 3-400 euro, rezsi: aram 2-300 korul, tv internet telefon par extra programmal 70 ejro korul, mobiltelefonok, mindenfele biztositasok, banki koltsegek ilyesmi meg 100-200at elvisz.

Az allampolgarsag mar negy eve megvan, szoval ugy nez ki maradunk nyugdijig legalabbis, de persze ha talalnek hasonlo berezest otthon akkor mennenk.

Sajnos kevesebb nem menne, mert hitelek is vannak amiket torleszteni kell: ket fogyasztoi amit meg koltozesre vettunk fel par eve (tobbszor is koltoztunk mar kint, kozelebbi, nagyobb lakasba es a koltoztetes itt marha draga), ezek havi reszlete 200 ill 230 eurok, plusz egy masik amit egy lakasra vettunk fel az havi 470 (na nyilvan nem itt, itt a budos eletbe nem lesz sajat lakasunk amilyen arak vannak), meg most lesz meg havi 300 korul egy magyarorszagi hazra.

Csaladi potlek 130 euro, asszony keres meg kb 7-800at.

Felretenni minimalisan tudunk csak, 100eurot magunknak nyugdijelotakarekoskodasra, 50-50eurot a gyerekeknek, plusz havi 200eurot probalok felretenni, de ezt altalaban evkozben valami hirtelenjott kiadas fel is eli.

33F

hogy éreztétek kinn ezidő alatt magatokat?

nagyon rosszul, nem volt olyan nap hogy ne sirtam volna

mit kellett dolgozzatok?

informatikai tamogatas

mennyiért és hol?

nemetorszag, 2500 euro

a többi ember milyen volt?

rideg, lenezo, lekezelo

hogy sikerült a beilleszkedés, maradtatok esetleg véglegesen ott?

minden egyes nap azt vartam, hogy johessek vissza

Nem a pénz miatt költöztem ki. Anyagiakat nézve jó életem volt otthon, de mégsem éreztem magamat jól. Az emberek mentalitása nagyon visszataszító a számomra. Lényegtelen, hogy segíteni próbálsz vagy nem, akkor is lenéznek, mert te jobban élsz, mint ők és te hogy képzeled ezt. Amikor először kijöttem végre úgy éreztem magamat, hogy szabad vagyok, boldog vagyok itt. Mint amikor hosszú évek után végre hazatérsz. Ekkor elhatároztam, hogy véglegesen kiköltözök. Ez volt életem legjobb döntése. Az emberek itt és otthon, ég és föld, az itt töltött éveim során még senki sem rúgott belém, senki sem nézett le, senki sem jön egy órás monológgal, hogy jaj de milyen sz.r minden.

A beilleszkedéssel nem volt problémám, a nyelvet nem beszéltem tökéletesen, szóval eleinte bármilyen munkát elvállaltam, amit nyelviskola mellett tudtam csinálni. Megismerkedtem a férjemmel, összeköltöztünk, azóta is együtt élünk. Heti 20 órát dolgozok, de még így is félre tudok rakni pénzt. Jó nem is egy 10 szobás házban élünk, 3 szobás ház kerttel egy falunak a szélén. Városba nem is szeretnék költözni. Nekünk ez így tökéletes.

Aki csak a pénzért jön, a nyelvet és az országot pedig rühelli, az mind boldogtalan és idővel az összes hazamegy.

Párom után nemsokkal jöttem ki én is, és nem megyünk haza.

Jól érezzük magunkat, tudunk félretenni, utazgatni, jók a fizetések.

Ő informatikus kb. kétmilliónak megfelelő összegért dolgozik, én gyerekekre-állatokra vigyázok, abból olyan 500-600 ezernyi összejön havonta.

A "gondozottjaimmal" jól kijövök, aranyosak, a szülővel nem sokat találkozom.

Az ország törvényeit betartom, úgyhogy igen, beilleszkedtem - annyi, hogy nincsenek szomszédolások, stb, de nem is kell.

És nekem is az otthoni mentalitásból lett elegem.

Bármit mondasz, hülye vagy, ha pénzed van, irigykednek, lehúznak, vagy beszólogatnak.

Képmutatóak, és szeretnek panaszkodni - mintha másnak nem lenne gondja -, és ha nem hallgatod meg őket, te vagy a szemét, stb.

Utcán zaklatnak, fogdosnak, a közlekedés szar és koszos, büdös, éjszaka örülhetsz, ha hazaérsz meló után anélkül, hogy bántanának...

Projekmenedzserként dolgozom Írországban és nem pénzgyűjtés miatt élek itt. A karrierem egy budapesti székhelyű SSCben kezdtem, onnan céges projekttel kijutottam Angliába, na az viszont borzasztóan nem tetszett (az emberekből nagyon hamar elegem lett, pedig anno ez volt a fő indokom, amiért költözni akartam), ezért egy idő után felmondtam és átköltöztem ide.

Imádok itt élni, úgy érzem teljesen beilleszkedtem, ez az otthonom, maradok itt. Egy multicégnél dolgozom, korrekt fizetésért (3500 EUR nettó), van rengeteg lehetőségem fejlődni a szakmámban és havonta legalább 3x megkeresnek más cégek, bár egyelőre nem tervezek váltani. A régi barátságaim is megmaradtak, de itt is van társaságom, eddig senki nem éreztette velem, hogy bármivel is rosszabb lennék náluk, csak mert bevándorló vagyok, de mondjuk az íreknél kedvesebb, érdeklődőbb és befogadóbb nép kevés van, az angolokon érezni lehetett az udvariasságba burkolt lenézést minden lépésnél (persze az is lehet, hogy csak én laktam rossz helyen, de ezek a tapasztalataim).

Mérnök vagyok, számtalanszor dolgoztam kiküldetésben 1-1 évet. Voltam Németországban és Írországban is, de Indiában és Nepálban is. A szállásom minden esetben adott (családostól), sokszor félpanziós ellátással együtt és az itthoni fizetésem mellett kb. 3000 eurós többlettel tudok számolni havonta, amit igazán elkölteni sincs lehetőségem.

Azt gondolom mostmár sokat láttam a világból és egyetértek abban, hogy a magyar emberek megkeseredettek, ellenben kevésbé látom ezt már a fiatalokon, akik többet járnak a nagyvilágban. Remélem ha felnő ez a generáció, akkor szépen lassan eltűnik a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitás.

Ezt leszámítva egyébként mivel éltem hihetetlenül szegény területeken is Nepálban pl., ezért mérhetetlenül hálás vagyok a magyarországi kis életemért és nem vágyom másra, nem vágyom többre. Jól érzem magamat itt és hiszem, hogy mindenki olyan emberek vonz maga köré, amilyen ő maga. Sosem voltam partner a rosszindulatban, a pletykákban, így ezt én sem tapasztalom. Jól keresünk, jól élünk, még is jól kijövünk a környezetünkkel, sosem ér egy rossz szó sem. (Az arcomba... a hátam mögött meg hagy dumáljon bárki.)