Régi munkatársaitokkal milyen viszonyban maradtatok?

Az a kérdés, hogy munka után is eljártatok együtt szórakoni vagy sem?

Bármennyire is családias a légkör, ha csak munkaidőben voltatok együtt, akkor egyszerűen kiestek egymás életéből. Nem arról van szó, hogy ne hiányoznál nekik, csak nincs rád idejük.

Lépj tovább :)

Nálam is volt hasonló, csak nekem a munkahelyemről ment el több ember is, akivel baráti viszont ápoltam, mi még munkán kívül is összeültünk néhányszor.

Aztán ők felmondtak, és az én esetemben másik városokba mentek. Megbeszéltük, hogy nem gond, XXI. század, ott az internet, majd tartjuk a kapcsolatot.

Első hetek - szinte naponta írtunk, hogy kivel mi újság, mint korábban. Aztán teltek a hónapok, egyre kevesebb üzenet jött, talán nem is csak az időhiány miatt, hanem egyszerűen képtelenség mindent üzenetben leírni, telefonon elmondani. Már nem voltak tisztában minden helyzetemmel, én sem az övékével. Egy idő után már csak évi 3-4 alkalommal írtunk egymásnak, most meg már csak szülinapokon, ráadásul akkor is már csak egy Boldog szülinapot, és semmi "mizu?" meg ilyen dolgot.

(Egy másik kérdés, hogy a távoli városok miatt nincs is lehetőség összefutni, az ember örül, ha van egy kis szabadideje, és azt is a családjával és a legjobb barátaival próbálja tölteni).

Szóval a lényeg, hogy ez egyszerűen az élet rendje, nem tudsz ellene mit tenni, mindenkinek új kihívásokkal, új helyzetekkel kell szembenéznie, és ilyenkor a régi barátságok, szoros kapcsolatok sokszor eltávolodnak, majd megszűnnek.

Törvényszerűen ilyen. Ha rendeződik minden körülötted, és újra dolgozol, új kapcsolatokat építesz, elmúlik ez a rossz érzés. Egyedül marad az ember a gondolataival( sokszor fals gondolataival), és meg is van ez a dolog. Nyilván megrendült egészséggel, eljönni egy munkahelyről, ahol szeretett lenni az ember, nem egyszerű. Én is tizenéveket dolgoztam, és egészségügyi problémák miatt jöttem el. Gyorsan rájöttem, hogy az eddigi kapcsolatrendszer nem tartható, és nem is érdemes ilyen szorosan tartani. Ha mindig azt hallgatod, hogy mi van "odabenn", akkor még nehezebb lesz elszakadni. Fel a fejjel, új lehetőségek, kihívások! :)

Aki igazán kedvelt, szeretett, úgyis jelentkezik, érdeklődik...de alapvetően a munkahely egy érdekközösség, se több, se kevesebb. Ennek megfelelően kell kezelni. Távozásom a munkahelyről mégis az egyik legnagyobb krízis volt az életemben, nagyon rosszul viseltem én is... Kitartást, és jó egészséget! :)

Egy városba lakok sokkal, leginkább futólag találkozunk.

Köszönünk, de sokkal többre nincs idő. Mert a helyi járattal utazunk, és ott néha összefutunk.

Előttem is jól írtak dolgokat, hogy alakul tovább...