Ti maradtatok volna még túlórázni ilyen helyzetben?
Alkalmi munkáról van szó, úgy van, hogy akkor kell mennem dolgozni, ha hívnak. Fizető, bejelentett munka. Hétfőn volt az első munkanapom, maga a munka nagyon tetszett és jó lett volna, a kollégák is nagyon normálisak és a feletteseink is annak tűntek, csak aztán egy idő után nagyon utálatosak lettek. Olyanokat mondtak, hogy addig ki nem tehetjük a lábunkat, amíg nem végzünk, csipkedjük magunkat ha nem akarunk ott aludni, meg dirigáltak, hogy "mire háromig számolok addigra (megtörténjen amit mondtak), eeegy, kettőőőő..."
A munkaidő végeztével meg még azt akarták, hogy maradjunk bent túlórázni, de senki nem vállalta, kollektíven eljöttünk.
De aztán itthon arra gondoltam, hogy ha maradtam volna, akkor legközelebb már lehet jobban megbecsültek volna, talán maradhattam volna... De bennem van az is, hogy az előző munkahelyemen is sokat túlóráztam, ünnepnapokat elvállaltam és egy jó szó nem ért soha, sőt még számon kérték utána hogy miért nem túlórázok, mert megszokták hogy jófejségből el szoktam vállalni...
Hát szavaidból itélve , nem a megélhetésért "dolgozol", csupán csak a csokiért, cukorkáért, na meg azért hogy ne otthon üldögélj...
Szerintem neked nincs veszteni valód, nyugodtan keress más munkát, fiatal vagy nagyon , tiéd a Világ (még)
" addig ki nem tehetjük a lábunkat, amíg nem végzünk" <- Szemelyi szabadsag korlatozasa.
Ahol ez igy elmeletben is felmerul, ott viszontlatasra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!