Magyarországon tényleg nem lehet megélni tisztességesen rendesen? (többi lent)

" Keress egy szimpatikus szakmát és maradj itthon! "

Jó lenne, csak ezeket sokan nem szeretik. mármint amiket írtál hegesztő...

Persze egy klasz új autógyárban, makulátlan tiszta a meló ?!

Egy sima autójavító műhelybe ahol pl karosszéria lakatos valaki, az már nem fekszik.... Mert büdi, koszos.

Szerintem is nagy képmutatók lettek akik kimentek külhon bármelyikébe.

Sose volt odakint kolbászból a kerítés.

Csak azt hajtogatják, mennyi a fizujuk, és mennyi az albérlet.

Azt már nem hogy az albérletbe úgy esnek be. gyanítom kiszipojozzák ott is őket fizikálisan, úgy mint itthon minket..

#21

Persze. Magyarországon lenézik a szakmunkást, mert nem tanult tovább. Gondolom ezt is a média verte a buta emberek fejébe. Van egy haverom Pesten. Évek óta küzd az egyetemmel, nem tudja elvégezni, de folyton azzal jön, hogy milyen sokat keresne HA elvégezné. Most kapott valmi számítógépes melót havi 200 nettóért, de szerintem nem lesz az annyi. Panaszkodik, hogy semmire nem elég. Vele is összekaptam egyszer ezen, hogy ő értelmiséginek tartja magát, én meg a munkásosztály vagyok. Igen, én keresek nettó fel milliót, ő meg jó ha azt a 200-at megkapha. Erre azzal jön, hogy keveset vagyok otthon. És? Otthon is megkeresem a 300 nettót, de most szükségem van a mostani fizura a lakás vásárlás miatt. Nem kellene lenézni a szakmunkásokat, de nagyon nem. Csak ez a haverom is túl büszke ahhoz, hogy kétkezü munkát végezzen, mint ahogy a fiatalok nagy része otthon.

Persze, hogy hajtják a külföldieket. Nagyon sokan gyárban melóznak napi 12 óra, még hétvégén is. Utazz el, és tapasztald meg az ottani megélhetést a saját szemeddel, ne azt hidd el, amit mások mondanak. Az ottani minimálbérből ott sem élnek olyan jól, nehogy azt hidd. Háromnegyede albi, a többi kaja. Aki már 2000£ körül keres, az megengedhet magának dolgokat. De minimálbér az ott is csak a vegetálásra elég. Annyi a különbség Magyarországhoz képest, hogy ott legalább van munka egyik napról a másikra is.

# 23

Tudod, mindig öröm látni azon arcokat, akik lenézik a szakmunkásokat-szakmunkát, amikor rákényszerülnek a segítségükre:DDD

Jön a szöveg, hogy kedves mester úr! Más esetben meg büdös melósok...ezért is fog vastagon a szakember ceruzája, de sajnos a kontároké is, mert az észlények többsége éppen annyira lenéző, amennyire életképtelen szakmunkák elvégzése terén...s természetesen ez vonatkozik az említett orvos-tanár-ügyvéd-mérnök...kényelmes "dolgozókra" is.

Mi mérnök párként élünk itthon kettesben. Kettőnk fizetése havi nettó átlag 800 ezer forint. Van Budapesten egy lakáshitelünk, ami kb. fele annyi, mintha lakást bérelnénk. Egyikünknek sem volt hátszele, nem volt aki jó munkahelyre toljon be minket, nem volt aki komolyabban segítse anyagilag az indulásunkat, még is azt mondhatom, hogy rendben van a szénánk.

Az ország két különböző pontjáról költöztünk a fővárosba a jobb lehetőségek miatt. Már itt ismerkedtünk meg.

Én nem mondanám, hogy nem lehet itthon megélni. A kettőnk fizetéséből többre is futná, mint amilyen színvonalon mi élünk. Havi 73 ezer a törlesztőnk, kb. 35 a rezsi, van két lakástakarékunk 20-20 ezerért és két egészségpénztárunk 3-3-ért. Nagyjából ennyi az össz havi kötelező kiadásunk. Bőven jut is, marad is és nem okoz fejfájást hó végén beülni akár egy étterembe.

Tény, hogy a lakásunk még félig a banké, autónk pedig nincs és nem is lesz, amíg mindketten cégessel járunk. Fölöslegesnek tartjuk csak azért venni, hogy az udvaron parkoljon folyamatosan.

Szinte tisztán félre tudjuk tenni egyikünk fizetését minden hónapban úgy, hogy nem igazán figyeljük az árakat, ugyanakkor a múltunkból adódóan minden kiadásunkat megbeszéljük és megfontoljuk.

Nem félek a munkanélküliségtől, mert tudom, hogy ha kisétálok az ajtón, akkor néhány héten belül bemegyek egy másikon, akár ideiglenesen is. Ez ma a főváros környékén nem jelent gondot. Ha ideiglenesen egy kasszába kell beülnöm, az sem fog derogálni!

Összehasonlítom-e a külföldi fizetésekkel a miénket? Nem... Élnek külföldön ismerőseink és pontosan tudjuk milyen lehetőségeket, illetve nehézségeket rejt magában a külföldi élet. Minket nem vonz, de persze ha annyira rossz lenne a helyzet, akkor mi is elindulnánk. Nem gondolom azt, hogy olyan jól éreznénk magunkat külföldön, hogy megérné csak a pénz miatt ott lennünk. Innentől kezdve pedig mi okom lenne azon rágódni, hogy Németországban minimum 3000 eurót keres egy mérnök? Az ott van, abból ott lehet kényelmesen megélni, ez meg itt van, mi is kényelmesen megélünk. Miért vágynék többre, ha itt is jól megvagyunk és tudom, hogy nem nekünk való az az élet?

Hogy engem itthon mi keserít el? Bőven nem a rossz élet, vagy a kilátástalanság.

Az keserít el, ha látom a bérpapíromon, hogy a bruttó béremhez képest mennyit kapok a kezembe és mire vonják le a többit. Aztán látom a szűkösen élő nagymamát, aki egyedül kevesebb nyugdíjat kap, mint amennyi csak az én nyugdíjjárulékom és mérhetetlenül dühít!!! Sokszor azt kívánom bár rendelkezhetnék inkább én eme összeg fölött és hagy adhassam saját magam a nagyim kezébe azt az összeget! Ha csak összeadom, hogy a tesómmal ketten összefogva milyen nyugdíjat tudnánk neki biztosítani, rögtön nem szűkölködne.

Mérhetetlenül dühít, hogy hónapról hónapra rengeteg pénzt vonnak le tőlem, amiért én SEMMIT nem kapok cserébe. Ha be akarok jutni az orvoshoz, ott kell ülnöm 2 napot a sorban dögrováson, mert nincs elég orvos és senkit nem érdekel, hogy kereső fiatal vagyok, aki minél hamarabb menne vissza dolgozni. Ha addig még nem haldokoltam, akkor tuti összeszedek valamit, hogy újabb egy hétre kiessek a munkából. Ha időpontot kell kérnem valamilyen komolyabb vizsgálatra, inkább kifizetem az árát egy magándokinál, mert belehalok a betegségembe, mire bejutok a vizsgálatra.

Ha lakást kívánok fiatalként venni, akkor 0, azaz NULLA segítségre és támogatásra számíthatok az államtól. Illetve számíthatok, ha potyogtatok néhány kölköt cserébe, de kérdem én, akkor miért nem számolunk egy kicsit, hogy mennyire arányos a támogatás mértéke a munkából való kiesés és a gyermek költségeinek mértékével, avagy mennyire arányos a támogatás mértéke a budapesti ingatlanok árával!? (Természetesen szeretnénk gyereket, de retteg tőle, hogy ebben a világban kell felnevelnünk.)

Ergo, egy munkarobot vagyok, akiről az utolsó bőrt is lehúzzák. Csináljam a dolgom és fogjam be a szám, semmi mással ne foglalkozzak, csak azzal, ami az én feladatom, vagyis a munka, munka.

Azt gondolom eme elégedetlenségem máshol is éppúgy jelen lenne, tehát nem látom értelmét a költözésnek. Homokba dugjuk a fejünket, tűrünk és örülünk, hogy a lehetőségekhez képest jó életünk van így is.

#25

Azt tudom tanácsolni, hogy ne idegeskedj olyan dolgokon, amin nem tudsz változtatni. :)

#26

Egyébként meg minimálbéres fizetésből is ki tudtam fizetni az albérletet, és a mostani fél milliósból is ki tudom. Csak idén 2.2 millió forintot raktam félre, és még van öt hónap! Év végen vehetnék egy maximum 4 éves Passat-ot. De nem kell, jó nekem a 24 éves is. Aki csak vegetál itthon, az nyilván rosz szakmát választott. 110-120 ezres fizetésből is tudtam félrerakni havi 20-30 ezer forintot, csak drasztikusan le kell adni az igényekből! Persze aki szeret jókat enni-inni, cigi, bulik, annak persze, hogy nem megy. Vannak dolgok, amik nem épp korrektek az országban, de hogy élhetetlen lenne, azt nem mondanám.

25 vagyok. Igen... ezért nem is nézegetem sosem a bérpapírom és ha csak lehet kerülöm az állami egészségügyi intézményeket. :)

Szintén fenntartom, hogy meg lehet élni tisztességes munkával Magyarországon. Az akarat, a törekvés nem mindegy, illetve a színvonal és az elvárások megválaszthatók. Ilyen fizetésből mi is megtehetnénk, hogy vegyünk egy új autót, de minek?

Megtehetnénk, hogy a Maldív-szigetekre menjünk idén nyaralni, de megfelel valamelyik közeli tengerpart is. Megtehetném, hogy márkás gatyát vegyek és parfümöt, még is az ázsia centerbe járunk bevásárolni. Megtehetném, hogy minden másnap étterembe egyek, még is főzök itthon. Így tudunk félretenni és jut mindenre, amire szeretnénk.

Az aki tovább nyújtózkodik a takarójánál a világ összes pénze mellett sem lenne boldog, mert bármekkora fizut el lehet költeni egyik hónapról a másikra.

A szomszédaink pedagógus párként szerintem a világ legboldogabb családját képviselik, pedig egészen biztosan nem veti fel őket a pénz. Nem mindent pénzben kell mérni...

Legyél programozó,gazdasàgi szakember,hajtsd ki a beleidet,szerezz MBA diplomát.

Aztàn teperj,teperj,ha kell menj ki külföldre.

Ott milliokat szakithatsz.