Van valakinek egyáltalán jó főnöke?

Nekem már nem ez az első munkahelyem, de mindenhol ugyanabba ütközöm: a főnököm hazug, gátlástalan, nem vesz emberszámba, azt preferálja, aki nyalizik neki, a kedvenc beosztottjaival kiröhögi, kibeszéli a többit a hátuk mögött. Hazudozik, hogy mennyi dolga van, majd mikor rámsózta a feladatot, elmegy egy hosszú hétvégére. Interjún azt mondják a HR-essel, hogy persze, persze nyugodjak meg, a bónusz az ennél a cégnél úgy van, hogy JÁR, csak adminisztraive bónusz...., tehát azt vonjam le a fizetési igényemből. Majd amikor fizetni kellene, mindenfélét kitalálnak, hogy miért nem feleltem meg. A leggyakoribb, hogy "antiszociális" vagyok. Mert már nem tudnak mit kitalálni. Pedig tök jóban vagyok mindenkivel, aki nem ugyanannak a főnöknek dolgozik.

Interjún direkt rákérdezek, hogy mi a csoport felépítése, meg is mondom kerekperec, hogy nem akarok egy csapatban dolgozni, csak főnök+én. Ha ennél nagyobb a csapat, akkor nem én vagyok az emberük. Azt is behazudja, majd kiderül az első nap, hogy még csak nem is ő a főnököm, hanem valami kismajom. Minek hazudik?

A munkáimat a sajátjaként mutatja be. Lejárat a céges kollégák előtt, nehogy fenyegetést jelentsek rá.

Úgy beszél velem, mint egy hülyegyerekkel, és úgy általában azt hiszi, hogy rabszolgát vásárolt magának, és nem egy napi 8 órás munkaerőt.

Konfliktus esetén nem támogat, oldjuk meg egymás között....

Az az ősvalóság, hogy neki mindig és mindenben igaza van, és ő a szép, meg a jó. És folyton oltári nagy hülyeségeket mond, mert fogalma sincs róla mit csinálok, és nem győzöm úgy csűrni-csavarni a szót, hogy ne sértődjön meg, de ne maradjunk a hülyeségében se.

És most nem egy emberről beszélek, mert idáig az összes főnököm ilyen volt, férfi, nő is.