Jól érzem, hogy szeretne tőlem megszabadulni a munkatársam?

A helyzet a következő. Nagyon nehezen találtam munkát, és nagyon örültem annak hogy felvettek a jelenlegi munkahelyemre. Kicsit fura volt elsőnek a közeg 7-en vagyunk de még is elég csendes mindenki, pedig családiasabbnak tűnik a dolog. A közvetlen munkatársammal vannak problémáim, ( a nap nagy részét vele töltöm el és azért vettek fel hogy az ő munkáját segítsem). Említek néhány példát: Az elején mikor mutogatta mit hogy kell, kérdezte hogy jövök még holnap is ? Mert nem magyaráz a semmiért feleslegesen, meg utálja ha hülyének nézik, jelzem mindenre odafigyeltem, tényleg érdekelt a dolog, és mikor 3.-ik héten mentem még akkor is így állt hozzám, hogy úgy sem megyek a következő nap. Egy hetet táppénzen voltam mert nagyon lebetegedtem, mikor bementem azt mondta ne járkáljak ki még a boltba se és akkor biztos nem fázok meg ÚGY hogy egy hétig legyek táppénzen. Múltkor meg elájultam mert le esett a vérnyomásom arról sem tehettem és csak annyit fűzött hozzá hogy, na akkor megint nem jön egy hétig! Hogy lehet valaki ilyen? Aztán volt ,hogy bejött reggel megkérdeztem mit csinálunk ma? Erre: Mit tudom én! mi vagyok én??? Vagy, esett az eső kivitte a szemét felét mondom ki viszem utána ne ázzon el kétszer erre megkaptam: Te szerencsétlen! Neked muszáj mindenhová utánam jönnöd? Vagy pénteken már egy órája egy elég nehéz munkafolyamatot csináltam, elfáradt a kezem benne annyi idő alatt ( doboz kitörés), oda állt persze sokkal hamarabb végzett azzal a kupaccal amit elkezdett mert ezer éve ezt csinálja meg mert frissen kezdett hozzá erre.. na ki lett kész hamarabb? Én meg megmondtam hogy ne haragudj de péntek délután már nem a gyorsaságra megyek, aztán gúnyosan megjegyezte hogy, jaj én kérek elnézést.

Nem vagyok az a típus aki henyél, mindig azt keresem mit lehetne csinálni, és sokszor kaptam már meg hogy hagyd már abba ülj már le egy kicsit rossz nézni. Hát szerintem még mindig jobb ha szorgalmas vagyok mintha tényleg leülnék és konkrétan semmit nem csinálnék, akkor meg az lenne a baj.

Aztán menet közben rájöttem hogy nehezen elviselhető a viselkedése, szerintem valami pszichés problémája lehet és ezt a többiek is tudják róla, de velük még sem annyira bunkó mint velem. Nap mint nap kapom a beszólásokat, ráadásul eddig volt egy másik munkatársunk akivel legalább elvoltam nagyjából, ő most elment, így szerintem még rosszabb lesz a helyzet. Mert az ő munkáját is nekünk kell csinálni, vagyis a főnök úgy tett tanuljuk meg mind a ketten, de persze ez alól egyből kihúzta magát hogy majd én megtanulom. Elég felelősségteljes munka és nem volt sok idő gyakorolni így nagy lesz a nyomás de bízom benne hogy felvesz egy olyan embert aki erre van szakosodva, mert amúgy is sok a munkánk kettőnknek nem hogy még pluszban ez is.Mostanában odáig jutottam hogy ha hazajövök majd elsírom magam, és utálok bejárni, pedig nem a munkával van problémám, dolgozni mindenhol kell ez egyértelmű. De annyira érzem rajta hogy utál, szóba sem áll velem ha nem muszáj, és olyan lekezelő még akkor is ha csak kérdezek valamit, pedig nem vagyok se értelmi fogyatékos se bamba. Mostanában sajnos sokat rontok, nem tudok úgy oda figyelni túlságosan rágörcsölök a dolgokra főleg mióta így rám szállt. Itthon csak olyan tanácsokat kaptam hogy mindenhol van ilyen ember, tanuljam meg kezelni, de nem megy valami jól. Már azon is gondolkodtam hogy nézek mást. Annyit nem ér az egész hogy idegeskedjek rajta. Egy 35 éves nő, gyereke nincs bár nem csodálom ilyen türelmi szinttel, de én mindig úgy voltam vele hogy mivel munkában töltöm az életem jelentős részét így próbálok kijönni a munkatársakkal, a munka is jobban halad stb. De ezek szerint ő nem így gondolja. 23/L