Az egyik munkatársam közölte a többiekkel, hogy milyen csendes vagyok, miután tőlem pár méterre kibeszélt egy másikkal. Ezek után mit kellene tennem?

Pár hete dolgozom egy cégnél, olyan irodában kaptam helyet, ahol a többiekével nem kapcsolódik össze a munkám, de sajnos csak itt volt hely. Ebből kifolyólag a munkáról nem tudok velük beszélni, mert míg ők csapatban dolgoznak, nekem teljesen eltérő a feladatom. Egyébként sem vagyok, soha nem is voltam nő létemre egy nagy szószátyár, így mióta itt vagyok, ha hétköznapi dologról esett szó és hozzá tudtam szólni, akkor megtettem, ha nem akkor inkább a munkámra koncentráltam. Mivel már a főnökünk is, nekem határidős feladatokat ad, így nagyon rá se érek velük pletykálni. Délután le szoktak menni kávézni, mivel eleinte mindig hívtak magukkal, így úgy alakult, hogy minden nap lemegyek velük. Ekkor általában arról beszélnek, hogy ki melyik országba megy nyaralni, illetve hol volt. Mivel én még külföldön sem voltam soha, nyaralni is max. belföldre tudtam eddig elmenni, így ehhez nem tudtam nagyon hozzászólni, főleg hogy a helyi sajátosságokról, árakról esett leginkább szó. Így általában csak kimentem levegőzni egyet, hallgattam miről beszélnek, közben elszürcsöltem a kávémat.

Ma kimentünk egy kávézóba délután, míg megrendeltük a kávét hallottam, hogy az egyik munkatársam, aki nem velünk van egy irodában, egy másik kollégámnak sugdolózik arról, hogy milyen csendes vagyok,mert mikor ő, akinek súgta odakerült (ő is kb. 3 hónapja van ott), rögtön becsatlakozott a beszélgetéseikbe, mindig hozzászólt az adott témához, ő mit gondol erről.

Mikor leültünk kijelentette a többieknek, hogy "Niki"

(akinek súgta korábban) mikor idekerült nem volt ilyen csendes. Csend lett, így rákérdeztem, hogy "miért, szerinted én csendes vagyok?"

Erre a többieket kérdőre vonta, hogy "miért, szerintetek nem az?" Erre egy harmadik kolléga válaszolt mosolyogva, hogy talán kicsit, de szerinte nem baj ez.

Elég rosszul esik ez, hisz nem lehet mindenki olyan nagyszájú, mint ő, ráadásul én próbáltam beilleszkedni, próbálok hozzászólni a dolgokhoz, holott sokszor kedvem sincs lemenni velük, mert neki - a kibeszélősnek - az a legfőbb témája, hogy mit ivott tegnap délután és ma mit fog, engem meg ez nem érdekel, ennek ellenére minden délután lementem velük, hogy ne mondják azt, hogy magamnak való vagyok.

Ezek után viszont elgondolkodtam azon, hogy minek erőlködjek, inkább többet nem is megyek le velük kávézni, hanem ott maradok az irodában és megiszok egy kávét egyedül, csendben.

Legjobban az bánt, hogy először tőlem pár méterre tárgyalt ki egy kollégával, majd a többieknek jelentette ki a dolgot - gondolom nagy egyetértésre számított, ehelyett közölhette volna velem is a problémáját. Nem értem, hogy miért zavarja az az embereket, ha valaki nem fossa a szót? Ennyi erővel én is kibeszélhetném, amiért folyamatosan beszél.

Szerintetek is bántó ez? Mit tennétek a helyemben?