Ilyen, kétszínű, felszínes emberekkel teli munkahelyen érdemes maradni?
Irodai környezetről van szó, lassan lejár a próbaidőm, így el kellene döntenem, maradok vagy megyek. Ez idő alatt azt figyeltem meg, hogy a kollégák mindenkivel nagyon nyitottak, barátkozósak, ám a hátuk mögött mindenkit kipletykálnak. Azt gondoltam, hogy az a 4 ember, akik közé én kerültem más, ők is hangoztatták, hogy ők milyen jól összedolgoznak, sokkal jobb a kapcsolatuk, mint a többieknek, stb. Amint elment egyikük szabira, a második 3 nyomban panaszkodott rá egymásnak, hogy sokkal több munkát kéne neki adni, mert szemmel láthatóan ráér, nem csinál semmit egész nap. Elment egy másikuk szabira, akkor jött a kibeszélés, hogy YX milyen szemét, hogy önállóan dolgozik, illetve azt is kitárgyalták, amit a magánéleti dolgairól tudnak.
Ezenkívül ami még nagyon zavaró, hogy a nap nagy részében pletykálnak egymással, ám felületesen figyelnek csak. Pl. 1,5 órán át arról trécselt két kolléga, hogy egyikük megy nyaralni, míg a másik tippeket adott, hogy miket érdemes ott megnézni, majd másnap mikor elment a kolléga nyaralni, a főnök kérdezte, hol van az illető, mire a traccspartnernek fogalma sem volt róla. Munka terén is hasonló a hozzáállásuk: egy partnercégtől bejött valaki és kérte, hogy küldjenek vissza nekik kitöltve egy dokumentumot két példányban. Akiknek ezt magyarázta, azok közben nevetgéltek, így másnap halvány lila gőzük sem volt arról, hogy hány példányban kérték, így visszaküldték egy példányban. Emellett folyton panaszkodnak, hogy "hú nekik semmi kedvük dolgozni".
A főnökség részéről hasonló hozzáállás figyelhető meg: Az épület másik felén ülnek, a munkát e-mailben kiküldik, felénk alig járnak, így persze a beosztottak ott pletykálnak, ahol akarnak. Fogalmuk sincs arról, mi folyik a beosztottak körül, a folyosói pletykákból informálódnak. Feléjük is hasonló a lekommunikálás, a pénteken elment a cégtől valaki, de csak pár nappal előtte, pletykákból derült ki, hogy ő 1,5 hónappal azelőtt felmondott, így mentek a bunkó találgatások, hogy "biztos azért, mert jehova és mennie kell házalni" . A vezetőség a búcsúztatóján sem mondott semmit, se neki, se nekünk arról, hogy jön-e helyette valaki más vagy sem, egyáltalán arról, hogy elmegy, hisz hivatalosan nem is tudtunk róla, csak álltak a fal mellett szótlanul. Vagy például hétfőn kezd valaki, aki az én közvetlen munkatársam lesz, de arról, hogy keresnek valakit, illetve vettek fel csak úgy szereztem tudomást, hogy behoztak egy asztalt, hogy itt ül majd valaki, majd nagy nyomozás után a HR-estől tudtam meg, hogy milyen munkakörbe jön, de ennél többet nem, így akár az is felmerülhet bennem, hogy helyettem kerestek valakit.
Ahol korábban dolgoztam a főnökök a beosztottakkal ültek egy irodában, aki magasabb pozícióban volt, az egy irodával arrébb, így mindenki tudott kommunikálni a másikkal, nem voltak titkok. Ha valaki felmondott, akkor normálisan közölték, hogy talált jobb állást, még X ideig marad, ha valaki jött, akkor az érintettek már a hirdetés feladásától, sőt sokszor az ötlet felmerülésétől, hogy kell még valaki tudtak a dologról. Ha voltak is kibeszélések, azok nem ilyen mértékűek voltak.
Mivel nem dolgoztam még sok helyen, van előttem egy jó és egy számomra nem szimpatikus példa, szerintetek érdemes továbbállni és keresni hozzám közelebb álló céget?
Bocsi nem olvastam el a felétől így, de ha lébyeges és szeretnéd akkor megteszem.
Szóval én azt vettem észre rövid tapasztalatom során, hogy nagyon sok helyen ilyenek az emberek és ez undorító.
Nem lehet elkerülni mindig meglesz ez a fajta kibeszélés.
(gondolom főként nők csinálják nálatok is.)
Miért nem olvassátok végig az egészet? És így írtok véleményt? Ez számomra érthetetlen.
Könyvet így hogy olvastok?
Kérdező: ha nagyon kellene a pénz, én csak ezért nem mennék el. Egyébként is csak akkor, ha van helyette másik. Ez minden munkahelyre igaz.
"A főnökség részéről hasonló hozzáállás figyelhető meg: Az épület másik felén ülnek, a munkát e-mailben kiküldik, felénk alig járnak, így persze a beosztottak ott pletykálnak, ahol akarnak."
Főnök vagyok és hidd el minden jóindulattal írom, hogy egy főnöknek van ezer más gondja mint a beosztottak pletykálkodásaival foglalkozni.
Ez így van, nem is a pletykálkodással van a legfőbb gond, hanem azzal, hogy pl. hangosan vihorásznak és már többük is megjegyezte, hogy jó hogy itt lehet hangosan nevetgélni, mert az előző munkahelyeiket rájuk szóltak volna ezért. Nos az ilyenek engem is zavarnak, nagy kacajok és hangos pletykák közepette nehéz a munkára koncentrálni, fegyelem meg abszolút nincs.
Ahogy te a főnökségben dolgozol, ott is általános ezek szerint, hogy a beosztottak alapvető dolgokról sincsenek tájékoztatva, mint pl. Xy elmegy, vagy nekik is onnan kell megtudniuk, hogy új munkatársuk lesz, hogy beraknak melléjük mégegy asztalt minden szó nélkül?
Ha rosszul érzed magad és van másik lehetőséged (vagy nem kell a meló, mert van pénzed máshonnan), akkor menj el.
Ha nem annyira rossz a szitu és kell a lóvé is,akkor maradj.
Ha nagyon rosszul érzed magad, keress mást. De nem biztos, hogy a másik jobb lesz, sőt...
Nincsenek manapság már igazán jó munkahelyek. Tapasztalatból írom. Nekem is néha hiányoznak a régiek. Mindig kicsit elszomorodom, mikor felidézem őket, mert tudom, hogy olyan már nem lesz. Nem érdemes hasonlítgatni. Unott, gonoszkodó, frusztrált emberek dolgoznak nagyon sok helyen. Túlhajtottság, rossz fizetések, bizonytalanság van Magyarországon a munka világában. Ez az eredménye.
Van egy rossz hírem: a munkahelyek minimum 90%-ában ugyanez a helyzet. Legalábbis én eddig akár hány munkahelyen dolgoztam, kivétel nélkül mindenhol az volt, hogy egymás szemébe ment a jópofizás, ahogy kilépett valaki az ajtón, rögtön ő lett kibeszélve. Nyilván ebből adódik, hogy amikor te nem vagy ott, akkor meg te vagy kibeszélve... :S
Én már megtanultam elengedni ezt. Amióta rájöttem, hogy ilyenek az emberek, nem ismerkedek, nem barátkozok a munkahelyen. Persze így sem tudok kimaradni ezekből, de legalább nem érzem magam átvágva, hogy valaki akit a barátomnak hiszek a hátam mögött igazából utál.
Én a szemükbe is megmondtam már mindegyiknek, hogy a hátam közepére sem kívánom őket. Munkahelyen kívül ha látom őket, átmegyek az utca másik oldalára. Ahogy lesz lehetőségem, húzok a bánatba, és annyit sem mondok, "viszlát!" :D
Én is próbálok kimaradni ebből, ezért nem is barátkozom velük, azonban itt az a szokás, hogy mindenki mindenkivel "barátkozik", elhívják egymást a szülinapi bulikra és hasonlók. Próbáltam velük beszélgetni független témákban, de ők csak a magánéleti témákra és a másik kibeszélésére vevők, így nagyjából hozzájuk sem szólok, így mrg is kaptam, hogy milyen magamnak való, visszahúzódó vagyok, ami szerintük nem egészséges. Szóval azt is képtelenek elfogadni, ha valaki más, mint ők, ezért is akarok váltani.
Nyilván, ha teljesen rá lennék szorulva a pénzre, akkor fel sem merülne, hogy otthagyom, fel sem tettem volna a kérdést. Jelenleg csakis attól félek, hogy egy másik hely is ilyen lenne. Azért én azt hallom, hogy vannak jobb helyek, idővel a páromnak is sikerült találnia egy olyan helyet, ahol normálisak az emberek, illetve az öcsém a legelső munkahelyét kifogta úgy, hogy jól érzi magát. Nekem az az elvem, hogyha már ott kell töltenem életem nagyrészét a munkahelyen, akkor ne hányingerrel kelljen bemennem, hanem érezzem magam jól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!