Mit lehet kezdeni egy olyan kollégával, aki nem kapcsolódik be a beszélgetésekbe?

Szerintem se valami étvágygerjesztő, ha a wc-zési szokásaitokról beszélgettek kaja közben...

Amúgy meg békén kell hagyni. Nem mindenki szeret pletykálkodni, folyamatosan hülyeségekről beszélni. Dolgozni jár be, nem haverkodni.

Jó helyen kérdezed ezt. Itt a hozzászólók nagy része lenézi azt, aki szociálisabb típus, azt gondolják, csak a remetéknek vannak értelmes, magvas gondolataik, de ahogy az itteni kérdéseket elnézem, nem ezt támasztják alá.

Azt mondom, nem kell semmit kezdeni az új kolléganővel, legyetek vele kedvesek, aztán majd megnyílik, ha akar. Azért nem kell az egész kollektívának hozzá idomulni, mint ahogy azt itt valaki ajánlotta, ez kicsit nevetséges gondolat. Csak ne undokoskodjatok vele. Szemmel láthatóan nem ártott senkinek.

Én dolgoztam egy kicsi irodaházban, én külön irodában voltam egyedül, de még így is az agyamra ment a kintről bejövő zaj, amit a többi ott dolgozó ember csapott. Munkaidőben hol az egyik ment a másikhoz hol fordítva. Egész nap ment a pletykázás meg a hangosan röhögés. Hiába volt nálam csukva az ajtó, nagyon zavaró így is, nem még ha ott kellett volna dolgoznom közöttük...

Mellesleg a munkahely nem ismerkedésre való. Majd bolond leszek ott barátkozni meg ismerkedni, elárulni a magánéletem hogy aztán majd rajtam csámcsogjanak meg pletykáljanak, mert ez csak erre megy ki. Ha akarok barátkozom de nem a munkahelyen, és nem munkaidőben.

Hagyjátok azt a lányt, más mint a többi és jól is teszi!

Nem is tudom.. Békén hagyni?

Tudod, vannak, akik nem barátkozni járnak a munkahelyükre, hanem dolgozni.

Miért kell csak azért megszólítani valakit, mert téged zavar a csend? Ez annyira erőltetett, izzadságszagú. Biztos ő is ezért áll ellen ennyire, mert ennyire erőltetitek.

Ebéd közben sz*rásról beszélni pedig iszonyú prosztó dolog, nem csodálom, hogy nem ebédel veletek.

Miért kellene egyáltalán kezdeni vele valamit?

Ő ilyen, nehezen vagy egyáltalán nem nyit emberek felé. Na és akkor mi van?

Ti megpróbáltátok, ha látszódik, hogy nem vevő a társasági életre, akkor kész, hagyjátok békén. El sem hiszem, hogy felnőtt emberek egy munkahelyen, tehát választott helyen ilyesmin problémáznak. Mi már gimiben sem cseszegettük a csendesebb osztálytársakat, ha nem szólt naphosszat, akkor nem szólt.

Nos, én egy hasonló nő vagyok, mint amit leírsz. Én is amolyan kívülálló vagyok sajnos. Igaz, poénkodni tudok, és szívesen beszélgetek közömbös témákról.

Csak magamról nem szeretek, a magánéletemről, mert azzal nincs mit dicsekedni. Általában azok szeretnek ugyanis erről beszélni, ahol minden rendben van. Ámde nekem nincs párkapcsolatom 30+-os nőként, amire sajnos nem lehetek büszke. Meg a családi hátterem is elég gázos, titkolom is, nehogy kinevessenek, megdöbbenjenek, vagy sajnáljanak érte.

Nyilván nála is ilyesmi lehet a helyzet. Gondolj csak bele, ha a felmenőivel, párjával minden okés lenne, biztos ő is szívesen beavatna titeket a részletekbe.