Miért van az hogy engem soha senki nem kedvel?
Bármit csinálok, mindig az a vége h kinevetnek,meg piszkálnak. Hiába vagyok az elején kedves az emberekkel valamiért minden kapcsolatom kudarcba fullad. Munkahelyen, vagy ismerősöknél. Nincsenek barátaim. Az iskolától kezdve ez volt.
Ez valami átok? Nem értem miért van ez. Vag Isten már ezt a sorsot szánta nekem? Nem tudok mit tenni, ha változtatnék a külsőmön sztem akkor is így állnának hozzám,és akkor keresnének mást amit cikizhetnének rajtam.
Más nők nagyképüek, a pasiknak rázzák magukat,és meg Betti a csunya lány szerepét tölthetem csak be.
Már kezdek beletörödni/belefáradni,h ennyi az életem és bárhova mennék ezután is utálnának mindenütt,mert akárhány helyen voltam mindig ugyanez volt. Szóval nem hiszem h a környezet a hibás, biztos velem van a baj. Megkérdezni nem tudom h mi a baj, ugyhogy ezt ne is irjátok válasznak, nem taglalom..
Van más is ilyen helyzetben,vagy csak én vagyok ilyen pancser?
Szia! Én ugyanebben a helyzetben vagyok és voltam eddigi életem során. Most egy új közegben vagyok, ahol egyszerűen közölték velem, hogy negatív a kisugárzásom. Ezen meglepődtem és eltűnődtem, hogy miért amikor mindenkinek a közeledését fogadom kedvesen. Ha bár én bajban vagyok a kezdeményezéssel, de ha néha ráveszem magam akkor is csak egy felszínes csevegésig jutok el az illetővel, mert egyszerűen mintha nem is akarná, hogy megkedveljük egymást. Mivel a gyors ismerkedés nem tartozik a kompetenciáim közé ezért probálom a kapcsolataimat langyosan tartani. Többet nem tudok elérni náluk , azt meg nem akarom , hogy megutáljanak, ezért csak próbálok meghúzódni a háttérben. Ha kimerek nyílni egyből az van, hogy senki nem bír pedig ugyanolyan jellegű dolgokkal poénkodom és soha senki nem érti vagy nagyon ritka, ahogy a reakcióimat is sokszor leszólják, olyan jeleket küldök a környezetem felé amikről tudtom sincs, arckifejezések...Többször megesik, hogy azt hiszem végre egyhullámhosszon vagyok valakivel, aztán kiderül, hogy a közelében se voltam csak megjátszotta. Soha nem tudtam beilleszkedni, elfogadtatni magam. Ha meg felveszem a kesztyűt és azt mondom, hogy a fene fog azon küszködni, hogy mások megkedveljenek hiszen mindegy mit csinálok amugyis..na szóval akkor megkapom hogy flegma vagyok. Sokszor nevetek mások viccein,támogatom őket pl: ha hiányoztak segitek nekik hogy ne maradjanak le, és amikor adódik a helyzet hogy nekem kéne segitség akkor levagyok tojva.
Amikor reálisan látok dolgokat, nem vagyok nagyszájú, mint a népszerű+jó humorú lányok, amikor szimplán csak természetesen viselkedem , ahogy nekem kényelmes, az irritáló számukra. Ha valamiről elmondom a véleményem és az nem ad teljesen rózsaszín képet...hát akkor pesszimista vagyok, ha meg jó véleménnyel vagyok valamiről akkor azt a többi egyből leszólja. És amikor megkérdezem az illetőtől hogy ő mért viselkedik így velem szemben , amikor ha jol tudom én nem ártottam neki semmit ,akkor az a válasz, hogy nem ártottál de negatív a kisugárzásod és innentől kezdve oly mindegy hogy mit csinálsz..jellemző rám az is hogy minden kiíródik a fejemre, még akkor is rámragasztják, hogy valami problémám van , amikor valójában nem gondoltam semmire. A legidegesítőbb hogy szeretek adni és segiteni másoknak de ők ezt sosem értékelik, el se fogadják illetve mindenben csak a hátsó szándékot keresik és sosincs az hogy önzetlenül tudtam adni amit a másik értékel és talán végre lát bennem valami értékeset is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!