Melyik a normális értelmezés ebben az esetben?

Van egy munkaszerződésem, ami szerint 7-16-ig tart a munkaidőm és amiben van egy alapbérem. Szó sincs munkaidőn kívüli rendelkezésre állásról, vagy egyéb hasonló dologról.

Ezen felül jutalékos rendszerben dolgozom, ami azt jelenti, hogy az alapbérem 20%-át megkapom, ha bizonyos kritériumoknak eleget teszek. Nincs is ezzel gond, egy ponton akadok fenn állandóan.

Mivel 24 ember közvetlen vezetője vagyok, akik készenlétes rendszerben ugranak bármi gond esetén, ezért a jutalékom egyik alapfeltétele az, hogy az ő munkájukat segítsem különös tekintettel a készenléti tevékenységre. Vagyis lefordítva, ha hívnak felveszem a telefont, ha baj van, én is a helyszínre megyek, stb.

Ezzel az ég világon semmi gondom nincs, egymásért dolgozunk, ha kérdés van inkább hívjanak és az én vállamat terhelje a felelősség. Szívemen a kezem BÁRMIKOR hívnak a készenlétes beosztottjaim felveszem munkaidőn kívül is a telefont (igen, akár éjszaka, akár hétvégén) és ha kell a helyszínre is megyek velük, DE itt jön a DE...

A főnököm bődületes marhaságokkal hívogat állandóan, hétvégén is, esténként is. Heti 2-3 alkalommal tuti. Csak mert neki éppen akkor van ideje az adott munkára és csak mert eszébe jutott és azonnal kell. Hív a céges telefonomon kétszer, ha nem veszem fel, akkor a sajátomon is. Én vagyok a hülye, mert mindig azt hiszem, ha ennyiszer hív, hogy nagy baj lehet... Aztán persze kiderül, hogy nem. Mindegy is.

A legutóbb másodszorra vágta a fejemhez, hogyha nem veszem fel a telefont, akkor ő, mint a közvetlen vezetőm nem tudja aláírni a jutalék igazolásomat hó végén, vagyis nem kapom meg a 20%-om (ami azért nekem 45 ezer forintot jelent).

Én csak meresztgetem a szemeimet és nyílik a bicska a zsebemben, mert SZERINTEM ez a pont nem azt fedi le, hogy már bocsánat, de minden f***ságért felvegyem a telefont és ha kell leüljek dolgozni hétvégén, éjszaka, szabi alatt, bármikor.

Nem értünk benne egyet, már megpróbáltam beszélni vele erről, de ő teljesen máshogy értelmezi a dolgot. Ha az ő szemszögét nézem, akkor 0-24-ben dolgoznom kéne, ha ő azt mondja.

Nem akarom megkerülni, meg kijátszani, mert sokat köszönhetek neki, de erőteljesen gondolkodom, hogy mostmár az ő feletteséhez fordulok, hogy valami történjen, mert én ezt nem bírom.

A kérdésem tehát kétrétű:

1. Szerintetek ha ez a pont azt mondja, hogy a készenléti tevékenységben kell rendelkezésre állnom, akkor jogos, ha a főnökömnek nem vagyok hajlandó h*lyeségekért felvenni a telefont?

2. Ti szóvá tennétek ezt a főnökötök felettesének, ha a főnökötökkel nem juttok egyről a kettőre, vagy ez sunyi húzás lenne és inkább tűrjek?