Milyen praktikák vannak arra, hogy elfogadd, hogy nem dolgozhatsz különböző okok miatt a szakmában, amit tanultál, és más területre kényszerülsz?

Milyen diplomád van? Hobbiként sokmindennel lehet foglalkozni.

Én se csinálhatom azt, amit tanultam meg amit szerettem volna, mert beteg lettem, és a kezelésektől már nem vagyok alkalmas rá.

Te tulajdonképpen dolgozhatnál, csak nincs rá lehetőséged, ez más mintha pl le lennél bénulva, mikor táncművésznk tanultál-

Mérlegelted a dolgot és erre jutottál. Ezt mondogasd magadnak. Felnőtt ember vagy, meghoztad az életedet érintő logikus döntést, ettől még olvashatsz abban a témában könyveket, nézhetsz róla filmeket, sőt, ha nem annyira speciális terület hobbyként is maradhat...stb

Sose fogom megérteni az ilyen embereket.

1.8 órában kell végezned, a maradék 16 órában annyit foglalkozol azzal, ami érdekel, amennyit csak akarsz.

2.Valamiért sokan azt hiszik, hogy ha a területükön helyezkednek el, akkor móka meg kacagás lesz az élet.

Közben meg ugyan úgy lesz egy rakás hülye feladat.

"Sose fogom megérteni az ilyen embereket.

1.8 órában kell végezned, a maradék 16 órában annyit foglalkozol azzal, ami érdekel, amennyit csak akarsz.

2.Valamiért sokan azt hiszik, hogy ha a területükön helyezkednek el, akkor móka meg kacagás lesz az élet.

Közben meg ugyan úgy lesz egy rakás hülye feladat."

Vannak elhivatott emberek, és vannak akiket igazából semmi nem köt le szenvedélyesen, vannak érdekes meg unalmas munkák, szerintem nem mindegy , hogy valaki kényszerből csinál valamit, vagy élvezi meg az sem ki mire alkalmas és mire nem.

Nem tudok praktikát mondani. Engem is frusztrál a mai napig, hogy be sem hívtak interjúra a szakmámnak megfelelően, pedig a közgázhoz hasonló "menő" diplomám van. Viszont az a kitartás, érdeklődés, szemlélet, amivel a diplomáig eljutottam, megtérül, hiszen a kevésbé kedvelt munkában is helyt tudok állni, lettek megküzdési mechanizmusaim a nehéz helyzetekben is.

Nem érzem magaménak a területet én sem, az igaz.

De ha a terület sem érez magáénak, azaz máshová felvettek, míg oda nem, akkor leszűröm, hogy mire van lehetőség, és ennek megfelelően keresem a jót a szituációban.

Nem tartom építőnek azt a szemléletet, hogy az ember az egész életét végigszomorkodja, mert nem kapta meg azt a munkát/társat/szerencsét, amit megérdemelt (még ha igaza is van).