Ki akarok szakadni egy évre a munka világából. Vélemények?

Tudom, hogy ezt csakis nekem kell eldöntenem, de én már rengeteget agyaltam rajta, család/barátok álláspontját is többször hallottam, és most jó lenne kicsit "távolabbról" vizsgálni a helyzetemet, azaz kívülállók véleményére lennék kíváncsi.

27 éves nő vagyok, két diplomával, 3 éve dolgozom "rendesen" teljes munkaidőben, de az előtte lévő 3 évben már diákmunkáztam folyamatosan. Pénzügyi, közgazdasági diplomáim vannak, emellett két nyelvből van felsőfokú nyelvtudásom, egy harmadikban középszintű. A munkakereséssel így soha nem volt gondom, a diákmeló miatt tapasztalatom is volt, így amikor kerestem, egyből találtam jól fizető, szakmába vágó állást.

3 éve vagyok egy nagy multicég alkalmazottja, ahol jól keresek, és már kétszer kaptam jelentősebb emelést is. Most alapból nettó 350-et kapok havonta (csak azért írom le, hogy pontosabb képet kapjatok a helyzetemről), de a túlórák miatt általában 400 fölé megy, volt már 450 is. Úgy érzem, a cégnél kedvelnek, elismerik a munkámat, jó munkaerőnek tartanak.

Nekem viszont mostanra elegem lett, mégpedig a robotmunkából, a folyamatos túlórákból, a túlterheltségből. Direkt multihoz mentem, mert ott lehet jobban keresni, és kellett a pénz, mert a szüleim már a tanulmányaimat sem tudták pénzzel támogatni, azért kellett (nappali) egyetem mellett is heti 30 órában diákmunkáznom, és azóta is nagyon spórolok, hogy majd egyszer valamikor legyen saját autóm, lakásom, és tudjak családot alapítani.

A jó fizetés ára azonban az, hogy a nagy multinál, a sokezer dolgozó között csak egy pici porszem vagyok, aki egy részfeladatnak a kis részfeladatát csinálja, amiben már penge vagyok, viszont kikészít. Semmi kihívás, a munka mennyisége viszont rengeteg. Nem nehéz, de idegőrlő. Papíron 8 órát dolgozunk, de alig van olyan nap, amikor nem vagyunk bent 10 órát, de gyakoribb a 11, és minden hónapban van 2-3 nap, amikor legalább 12-13 órát bent vagyunk, hogy befejezzük a melót. A túlórát kifizetik, ezért nincs kinek panaszkodni, főleg hogy az irodánkban szinte mindenki ennyit dolgozik, a vezetők is (legalábbis ennyit vannak bent). Azért idegőrlő ez a munkamennyiség, mert nagyfokú koncentrációt igénylő szellemi meló folyamatosan számolni, adatokat egyeztetni kell, nem szabad tévedni, óriási adathalmazokból kell nagyon gyorsan kutatni. 20 perc ebédidő van, ezen kívül csak wc-re járunk, nincsenek közös kávézások, beszélgetések, folyamatosan a táblázatokat nézzük, a nap végére a szemem is iszonyatosan elfárad, a fejemről nem is beszélve. Mindezt 3 különböző nyelven, és úgy, hogy a közvetlen főnököm egy s...fej, aki már azért ordít velünk, ha szólunk egymáshoz két szót.

3 évig bírtam, de most besokalltam, bár korábban is volt, hogy itthon este sírógörcsöt kaptam, de most sokkal rosszabb, hányinger fog el, akárhányszor a holnapi melóra gondolok, és ez az egész karácsonyomat is elrontotta. Lehet hogy ebben közrejátszik, hogy dec. 23-án este 22.30-ig voltam az irodában...

Tudom, hogy nekem nagyon jó dolgom van a fizetésemmel, meg hogy irodában vagyok, és nem a gyárban kell lehúznom napi 12 órát minimálbérért, de egyszerűen kimerültem, lemerültem, besokalltam, teljesen leszívta az agyamat. Abból is elegem van, hogy a munka mellett nincs életem, és a 4 éves kapcsolatom is emiatt ment tönkre, pedig komolynak indult és hosszú távra terveztünk. Most már tudom, hogy hagyni kellett volna a francba a munkahelyemet, és a párommal tölteni több időt, de mire ezt beláttam, már menthetetlen volt a kapcsolat. A barátaimra sincs időm, a hobbimra sem, mert hazaérek és bedőlök az ágyba, szükségem van sok alvásra, annyira kimerít az egész napos intenzív agyalás.

Ezért arra gondoltam, hogy még januárban felmondok, letöltöm a felmondási időt, és utána kb. egy évre elutazom külföldre au-pairnek.

Ki akarok szakadni a munka világából, de teljesen, úgy érzem, ha most elmennék egy másik munkahelyre, ott is megőrülnék, hiába lenne könnyebb, lazább, mert mostanra munkaundorom lett.

A kisgyerekeket imádom, a házimunkában mindent el tudok végezni, és vonz a külföldi kaland is, a nyelvtudásom megvan hozzá. Láttam sok hirdetést, általában 30 éves korig keresnek embereket, tehát még beleférnék. Napi 4-6 óra munka lenne, családnál szállás, ellátás, kapnék "zsebpénzt", és az itthonról vitt pénzből lenne lehetőségem kirándulni, kimozdulni, szórakozni is.

Nagyon vágyom most erre és úgy érzem, nagyon jót tenne most ez nekem. Friss a szakításom, az elől is jó lenne kicsit menekülni, új embereket megismerni, ha nem is kapcsolat céljából. Kellenek az új kalandok, de most egy ideig nem egy másik munkahelyen...

Fizetésben persze óriási különbség lenne, de most ez nem mérvadó szempont. Meg tudnék élni, és az eddigi spórolt pénzemet sem élném fel, mindenképpen úgy csinálnám, hogy ha hazajövök, tudjak lakást vásárolni (ez a terv, már van is annyi megtakarított pénzem, hogy tudnék venni egy normálisabb lakást). Utána hazajönnék, és újra "normálisan" dolgoznék, csak kevésbé stresszes munkahelyen, és megelégednék mondjuk 200 ezres fizetéssel. Tudom, hogy lehetséges, mert sok szaktársamnak sikerült szuper helyet találnia, engem is hívtak, csak engem vonzott a nagyobb pénz... akkor még nem tudtam, hogy a vele járó stressz kikészít.

A családom, barátaim vegyesen vélekednek az ötletemről, van aki ellenzi, van aki támogatja.

Érvek mellette:

- kell a kiszakadás, mert belebetegszem a munkába

- már rég ott kellett volna hagyni a jelenlegi helyemet

- mindig is szerettem utazni, de sose éltem külföldön, itt a lehetőség

- olyannal foglalkozhatnék, amit igazán szeretek (gyerekek)

- több élettapasztalatom lesz, sok szempontból pozitív hatással lehet rám az egy év

- új embereket ismerhetek meg

- fejleszthetem a nyelvtudásomat (leginkább olyan országba szeretnék menni, ahol azt a nyelvet beszélik, amit most középszinten tudok).

Ellenérvek:

- a pénz miatt megbánom majd, ha gyerekem lesz, hiányozni fog az a pénz

- ha kiszakadok egy évre a munka világából, nehéz lesz visszarázódni

- az önéletrajzomban nem mutat jól az egy év kihagyás, nem fognak behívni interjúkra

- biztos sok pénzt fogok költeni, és oda a lakásra szánt megtakarításom

Mi a ti véleményetek? Ti hogy döntenétek?

A jelenlegi cégnél biztos nem maradok, szóval két lehetőség van: elmegyek egy nyugisabb helyre dolgozni, vagy kihagyok egy évet és au-pairkedem külföldön, én az utóbbit választanám szívem szerint.

Bocsánat a regényért...