Mit tehet a dolgozó ha a főnöke információk visszatartásával "bántja"?

Ne edd magad ezen utólag. Azt mondják, hogy két ember között bármilyen problémát meg lehet oldani. Hogy mivel? Odafigyeléssel és kommunikációval. Ő sem figyelni sem kommunikálni nem volt hajlandó. Az Ő jelleme nem a Te hibád. Plusz: nem vagy sem apja sem anyja, hogy kötelességed lenne nevelni. Egyszóval nem a Te felelősségi köröd.

Vannak emberek akik szeretnek hatalmaskodni és ezért gátlástalanul mindent megtesznek. Ő is egyike volt ezeknek.

Ha lehet a helyzeten változtatni akkor érdemes is megpróbálni. Ha ilyen helyzetet hagysz ott: elmenekültél. Biztos vesztes vagy, miközben nyertes is lehettél volna.

Amikor a másik fél nem hajlandó együttműködni akkor teszed a legjobbat magaddal ha kilépsz a helyzetből. Ha ott maradsz vesztes vagy.

Semmit nem kellett volna másképp csinálnod (esetleg előbb eljönni, mint tetted, de a lényeg, hogy megtetted).

Lépj túl rajta, mert nem a Te hibád. Valószinűleg fogsz még ilyen emberrel találkozni. Jó hir, hogy előbb felismered a helyzetet és könnyebben tudsz majd dönteni.

"Vannak emberek akik szeretnek hatalmaskodni és ezért gátlástalanul mindent megtesznek. Ő is egyike volt ezeknek."

Miért mondod múltidőben? Még most is egyike ezeknek. A kérdezőt ezért is zavarja annyira, mert nem csak a múltban csinálta ezt vele, hanem most is csinálja.

"Ha lehet a helyzeten változtatni akkor érdemes is megpróbálni. Ha ilyen helyzetet hagysz ott: elmenekültél. Biztos vesztes vagy, miközben nyertes is lehettél volna"

Ez tiszta hülyeség te miről beszélsz?

Nyertes meg vesztes?

Aki hülye ott kell hagyni, ő lenne a vesztes? Nem hiszem!

Mondok egy példát: volt egy munkahelyem, fizetés: 90.000 Ft, semmi más. 2 év után otthagytam, más miatt is, napi szinten ment a k. anyázás bennt, következő munkahelyem: 140.000 nettó, azt is otthagytam, mire belejöttem a felmondogatásba, az utáni munkahely: nettó 200.000 Ft.

Na ki a vesztes, ki a nyertes öcsém?

Utolsó

- jól tetted, hogy otthagytad a szar helyeket, de ha elolvasod újra a hozzászólást amire reagáltál, akkor láthatod, hogy ő is így gondolta ( amin lehet változtatni, azt érdemes megpróbálni, amin nem lehet, - és főnököt lássuk be nem tudsz cserélni- azt a helyzetet meg ott kell hagyni.)

Egyébként hasonlóképp jártam el idén én is, borzalmasan kemény időszakon vagyok túl. Szar volt a 2. és 3. hely is... Most érzem úgy, hogy jó helyen vagyok minden szempontból és itt meg is akarok felelni 100%-osan, remélem sikerül)

„Miért mondod múltidőben? Még most is egyike ezeknek. A kérdezőt ezért is zavarja annyira, mert nem csak a múltban csinálta ezt vele, hanem most is csinálja.”

Kedves 22-es! Azért mondom múlt időben, mert az a főnök még biztos most is csinálja.. csak nem a kérdezővel. Mielőtt válaszolok valamire elolvasok minden hozzászólást. Igy a kérdező 13. számú hozzászólását is : „Ezt a helyet amúgy már otthagytam, csak gondolkodom mit kellett volna másképp tennem és hogy vajon miért viselkedett így.” Kérlek, mielőtt támadsz gondold végig, hogy ha a ringben lennél ki lenne a kisebb súlycsoportban, ráadásul rövidebb karokkal :D

23.: Szintén javaslom a mondatok elolvasás utáni értelmezését. Az ember sokszor olvas félre valamit. Én is. Mielőtt válaszolok valakinek még egyszer elolvasom amit irt és végiggondolom, hogy csak az érzelmeim játszottak-e velem és emiatt félreolvastam, esetleg csak egy mondatot kapok ki az egészből vagy valóban jól láttam elsőre is.

24-esnek köszönöm, hogy jól értette és elmagyarázta Neked. Mindketten jól tettétek, hogy ha lehetetlen helyzetekből tovább álltatok és jobb körülményket teremtettetek magatoknak.

Mondok én is két példát, bár az egyik nem elsősorban munkahelyi, hanem magánéleti. Mi a kedvessel nagyon sokat vitázunk. Azért, mert mindketten jobbnak akarjuk látni a másikat. És ezáltal jobbak is leszünk. Én aki 2 éve még felháborodva visszaszóltam volna ha félreértelmezel most tök nyugodt vagyok és úgy válaszolok. Ezek által vagyunk nyertesek egy olyan kapcsolatban amit sokan már otthagytak volna. Ma, sok év után jobban érezzük magunkat egymással mint sokan mások 4-5 hónappal a megismerkedésük után. Valószinűleg soha nem fogunk egymás mellett unatkozni, ráadásul egyre több a közös sikerünk is az életben, közös munkában.

Van, hogy ugyanazzal az emberrel néhányan kijönnek, mások nem. Néha csak hozzáállás kérdése. Az ilyen helyzeteken érdemes megpróbálni változtatni. Anno mikor elhelyezkedtem olyan helyre ahol porzott a levegő akkor bizonyos játszmákba nem mentem bele. Ezért viszonylagos nyugalmam volt egy olyan helyen, ahol mindenki marta a másikat. Habár továbbmentem az is „nyereség” hogy az ott töltött időben nem az egymással való küzdelemmel ment el az összes energiám.

Ja.. és öcséd akkor sem lehetnék, ha ugyanazon szülőktől születtünk volna :-P

25-ös:

Ha-ha!

Tudod mit "lehet egyszer megkomolyodom" és a lehetlen emberekkel megbeszélem miért viselkednek így, igen majd úgy 120 év múlva.

Most jelenleg megyek tovább és én leszek az aki úgy viselkedik majd ahogy velem viselkednek, és úgy hagyok ott munkahelyeket hogy nem kisétálok az ajtón hanem szétverem pár ember vállát (milyen visszafogott vagyok), random kiválasztott emberekét. Papírokkal nem is foglalkozunk.

Ha-ha!!!

21-es, 25-ös:

Igen a ti fajtátokra van is kifejezés: csicska.

Érted öcsém?