Milyen hatással van rád ha felidegesít a főnököd?

Soha az eletbe nem voltam ideges, nem a fonokkel akarom elkezdeni, meg a munahelyen, igaz csak 5 honapja dolgozok, suli ota elso munkahelyem (gyakorlat hiany stb) lassabb vagyok mit a tobbi, nem is tudom mi a palya annyira, jo.. a fonokom nyugis megerti.. egy kolegam van aki idosebb es idegesebb, rengeteget beszol, kiabal, neha mar ugyvoltam keresek masik helyet, de igazabol ezt az egy szemelyt leszamitva jo hely, nem veszem magamra, megprobalom a legjobb tudasom szerint vegezni a munkat. Nagykepuseg: suliba tenyleg en voltam elmelet es gyakorlat szempontjabol a legjobb. 5os mindenem. Sajnalom hogy 18evesen nem 30 ev tapasztalattal rendelkezem:D ne idegesitsd magad, az senkinek nem jo.

Foleg ne munkahely miatt. A magyaroknak szerintem a munkahelyuk valik sajnos az 1 szamu eletévé

Meg hat nem kotelezo elturni :)

A nyugodt, motivált ember mindig produktívabb, mint az ideges, frusztrált. Hogy milyen mértékű a teljesítményromlás, az persze egyéntől függ.

De olyan munkahelyen nem vagyok hajlandó sokáig dolgozni, ahol a főnök a fő feszültségforrás. :)

A főnökömnek elég fura a stílusa, amit nagyon sokáig nehezen kezeltem. Akkor is úgy gondoltam, hogy el kell engednem, nem szabad hagynom, hogy ez feszültséget generáljon bennem, de mint kiderült, ez mégsem ment teljesen, a lelkem mélyén emésztett.

Céges autóval közlekedek a telephelyeink között. Egy nap nagyon sűrűnek ígérkezett, ő pedig felhívott, letolt, hogy mit jövök-megyek össze-vissza (bár igaza lett volna) és azonnal húzzak vissza az irodába, mert sokkal fontosabb dolgaink vannak, blabla... Persze előre nem szólt volna, gondolatot kellett volna olvasnom.

Ideges voltam, tuningoltam az agyamat, hogy mit képzel magáról, beültem az autóba és gyorsabban mentem a kelleténél. Megcsúsztam egy kanyarban, 1-et bukfenceztem, 3-szor megpördültem és 20 méter választott el attól, hogy egy kamionnal ütközzek frontálisan. Helyette az árok jött előbb szembe, a mai napig nem tudom hogyan történt mindez és mélyen hiszem azt, hogy mellettem volt valaki, aki nagyon erősen fogta odafentről a kezem. Totálkáros lett az autó, vérzett az orrom, fájt mindenem, de egyben kiszálltam az autóból és nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel megúsztam. Ez számomra akkora sokk volt, hogy 1 hétig csak bőgtem és ezerszer feltettem magamnak a kérdést, hogy egy munkahely... megérte volna??? Az ÉLETEMRŐL van szó és semmi, de semmi nem ér annyit, hogy ezt elveszítsem. Hogyan néztek volna a szüleim szemébe a munkáltatóim?

Egyszerűen annyira durván érintett ez a felismerés, hogy azóta ténylegesen eltudom engedni mindazt a h*lyeséget, amit a cégnél kapok. Nem hagyom magam felidegesíteni, nevetünk rajta, ez az új taktika. SEMMI, DE SEMMI NEM ÉR ANNYIT, HOGY A TESTI ÉPSÉGEMET VESZÉLYEZTESSEM VELE.