Élvezitek a munkátokat? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?

A középiskolában rajongtam a szakirányomért, az egyetemen szerettem és találtam egy számomra kedves területet, ami ma is érdekel. Jelesre diplomáztam.

Egy éve nem találok állást, lassan nem tudom, mit szeressek.

Egy egyetemi oktatóm szerint olyan vagyok, mint egy rakéta, ami ígéretesen tör a felhők felett a magasba, majd egyszer csak felrobban, mert a rendszer tervezője alul méretezett egy tömítést, szétszórva az utasait és az ürességet, az emberi létezés földi "értelmetlenségének" tehetetlen érzetét hagyva az őt büszkén néző közönségben.

Én viszont hiszek Istenben és a fenti oktatóval ellentétben szerintem az emberi létezés nem csak annyi, hogy megszületünk, élünk, dolgozunk, meghalunk. Ennél sokkal több.