Volt már elégedetlen veletek a főnökötök? Mit csináltatok?

Vannak lassú emberek, nekem sem megy egy adott tempónál gyorsabban.

Nem születik mindenki zseninek, mindentudónak, de a gyakorlattal egyre jobb leszel.

Én sok sikert kívánok :)

Én nem vagyok lassú. Nem mondom, hogy nincs aki nálam gyorsabb, de semmiképp sem vagyok a lassúak közé sorolható.

A főnököm mégis elégedetlen volt. Amit én csináltam az az volt, hogy kiköptem a tüdőmet is, mégsem volt neki elég. Úgyhogy ezt az utat nem javaslom, nem éri meg, mert ettől még ugyanannyi marad a fizetésed, azzal a különbséggel, hogy hamarabb jutsz egy olyan mélypontra, ami csak azt eredményezi, hogy tényleg belassulsz, még magadhoz képest is. Ez azért történik, mert ezzel az állandó hajszolással kiölik az ember lelkét és azt a dolgot az egészből ami miatt te is álompozíciónak vélted ezt a munkát.

Ne hagyd, hogy ezt lejátsszák veled.

Ha pedig tényleg lassú vagy, akkor nem biztos, hogy ez a neked való feladat.

És ne hidd el amiket közvetítenek feléd: "gyenge vagyok számolásban, illetve, szóbeli és írésbeli önkifejezésben is" - a gyenge pontodat keresik, hogy jól becsicskulj nekik. El akarják veled hitetni, hogy sz?rt sem érsz, hogy még másik munka után se merjél nézni. Szerinted alkalmaznának valakit, akiről azt feltételezik, hogy számolni sem tud? Ne dőlj be semmilyen pszichológiai játszmának.

Önbizalom rombolás...

A második válaszadó szavait én máshogy forgatnám. Beállhatsz a sorba és robotolhatsz lélektelenül, eheted magadat azon, hogy mit csinálj jobban, hogy megfelelj, de a folyamatos belső stressz és kényszerérzet (megfelelési vágy, szomjúság az elismerés iránt) csak tönkretesz és bele fogsz betegedni.

Ha belegondolok, amikor én 1,5 éve a céghez jöttem, egy értelmes levelet nem tudtam megfogalmazni úgysem, hogy a mondanivalóját a számba rágták. Még is bíztak bennem és folyamatosan velem íratták a hivatalos leveleinket. Ki voltam bukva, amikor harmadszorra is leültetett mellé a főnököm, vagy kinevetett egy-egy szófordulatért. Éreztem, hogy nem vagyok elég jó és ez frusztrált. Ma már ott tartunk, hogy munkakörileg is átadtak mindennemű hatósági levelezést és a főnököm is beismerte, hogy sokkal jobban fogalmazok mint ő. Akármit ír odaadja nekem, hogy olvassam át mennyire értelmes, ha nem az, akkor fogalmazzam át.

Ha levelet kell írni és nem az én ügyem, akkor is csak elmondja a levél lényegét és az én dolgom szépen hivatalosan megírni azt. Míg régen ezerszer visszadobott mindent és kinevetett, mostmár vakon írja alá a leveleimet. Ez tök jó érzés.

Vagyis én amondó vagyok, minden tanulható, csak bele kell jönni. A számolás ugyanilyen. Ne add fel, csináld, de ne ne őrülj bele. A diploma jegye mit sem számít, csak egy szám, egy skatulya. Próbáld motivációvá alakítani a kritikákat, ha pedig tényleg emberfeletti, amit várnak tőled, akkor inkább keress máshol hasonló munkakört.