Ti mit csináltatok volna a helyemben?

A történet a következő. Közfoglalkoztatásban dolgoztam tavaly december óta, mert az előbbi munkahelyemen lejárt a szerződésem. Már van egy diplomám és most csinálom a következőt ami az oktatás irányításával kapcsolatos. Egy városi iskolában voltam közfoglalkoztatott. Amikor odakerültem örültek, mondtam azt is, hogy örülnék neki, ha segítenék a tanügyi dolgokban, mert ezt tanulom. Teltek a hónapok és az önbecsülésem a béka segge alá került. Egyetemi végzettséggel ugyanazt csináltam,mint más akinek még egy érettségije sem volt.Igazából megcsináltam én is ezt a munkát semmi gondom nem volt vele. A vezetőség egyik tagját viszont látványosan zavarta , hogy a későbbiekben akár kollégák is lehetünk, mert olyan szakon vagyok végzős,amely az oktatás irányításért felelős. Szóval a lényeg az, hogy a vezetőség e tagja bízott meg külön engem, hogy számoljam össze a kukákat, vagdossak ezt azt amazt. Meguntam, beadtam a felmondást. Nem a vagdosással volt bajom, hanem azzal, hogy tavaly óta ezt baromira megalázónak éreztem. Tudom, hogy más örülne egy közmunkának is, de úgy éreztem ha tovább tűrök még jobban rám száll ill. rám szállnak. Az összes asszisztens közül egyedül nekem van diplomám és pl. ezt sosem hangoztattam, mégis pletykákat hallottam vissza erről is. Hát nem tudom, ki mit tett volna a helyemben, de úgy érzem hogy jól döntöttem. Nem vagyok hála égnek egyedül,párom támogat, de ami ennél is fontosabb lelkileg támogat. Ő már régen mondta nekem, hogy ez szerinte nem nekem való és a képzettségemnél fogva fognak érni támadások. Sajnos nem hallgattam rá,igaza is volt. Én úgy érzem mindig segítettem , de a többi asszisztens sokszor nem is szólt hozzám ami először fel sem tűnt nekem, ezt is tanárnő mondta. Hát ennyi a történetem. Most lehet hogy megkapom a válaszolóktól a magamét, hogy de hát más örülne ha lenne munkája. Ez van. Remélem én is el fogok tudni helyezkedni.