Mit gondoltok, melyik a legszebb hivatás?

Ezt a kérdést mit ha viktor tette volna fel..

A válasz itt magyarországon egyik sem mert alulfizetik mint a fene:D

11-nek:

itt szinte mindent alulfizetnek, de nem ez a lényeg.

Itt hivatásról van szó. Vagyis olyan szakmáról, munkáról, amit azért csinálsz, mert úgy érzed, hogy az a te utad, örömöd leled benne, és nem muszájból csinálod, mert "valamiből meg kell élni", hanem szívből. Nem letudod a feladataidat, hanem teljesíted őket. Marha nagy különbség van a kettő között. Ezt mindenkinek magának kell tudnia/megtalálnia, hogy neki mi a hivatása, mire "hivatott" az életben. Mi az a foglalkozás, amit képes szívből, lelkiismeretesen csinálni. A végeredménynél nem azon görcsöl, hogy "bakker, csak fogadják el, és legyek túl rajta" hanem a "remélem, hogy tökéletes lett" gondolat feszíti. Én akárhány utast felveszek a taximmal, igyekszem úgy eljuttatni A-ból B-be, hogy a pénzéért cserébe az általam nyújtott szolgáltatással maximálisan meg legyen elégedve. Ez alatt értem azt, hogy az autó mindig tiszta, kívül-belül, ha kell, akkor naponta többször lemosom (ha olyan latyakos dzsuvás időjárás van), igyekszem az igények szerint vezetni, ami általában nyugodt suhanás még a reggeli és késődélutáni csúcsforgalomban is, de van, hogy kicsit veretni kell, mert nagyon siet az utas (lekési a vonatot, éppen "elvérezni készül" mert megvágta magát -volt ilyen-, vagy éppen egy többmilliós biznisz múlik azon, hogy időben megérkezik-e valahova, stb), ha zavarja a zene, kikapcsolom, de ha éjszaka a fiatalok a taxiban buliznának tovább, akkor felhangosítom, és még lehetne sorolni. Egyszer volt egy "utaspanaszom", miszerint az én legnagyobb bajom az, hogy túl udvarias vagyok. Nem tudtam hova tenni, de ennél rosszabb reklamációm sose legyen.

Mint azt írtam, van olyan hivatás (pl a tűzoltó), amit én sokra becsülök (leírtam miért), de én sose tudnám csinálni (nem az én utam úgymond, és nem is bírnám), és mindenkinek a lóvéhajszolás helyett arra kéne törekedni, hogy megtalálja a saját hivatását, amiben bodog, és akkor is lelkiismeretesen, szívvel/lélekkel csinálja, ha egy lenézett foglalkozása van, ahol mindenki (vagy legalábbis az emberek nagy része) konkrétan lábtörlőnek nézi. A taxis az tipikusan ez, de engem nem érdekel, mert ez az én utam, én így érzem jól magam.