Zavar, ha a munkád nem hivatás? Úgy értem, ha nem érzed azt, hogy valódi értéket hozol létre, csak a pénzért dolgozol?

Ez egy igen érdekes kérdés mivel én nem abba a körbe dolgozom sajnos amibe mindig is szerettem volna. Az első szakmámba szakmai tapasztalat nélkül esélyem nincs elhelyezkedni, sőt még kőkemény protekcióval sem találtam meg a helyem úgy hogy közvetlen rokonom lett volna a munkáltatóm, egyszerűen nem tudott berakni mivel kezdőkkel nem sokra ment. Persze sikerült elérnem azt hogy szabadidőmben 2-3 órát ott gyakorolhassak amolyan másodállásként de mivel többnyire ott haladni kellett így esélyem nem volt felvenni a normál tempót.

Van egy másik szakmám lakatosi végzettségem az, nekem kifejezetten ez is tetszik, mert idehaza is tudom kamatoztatni a tudásom barkácsolás terén, meg elég sok mindent megtudtam csinálni itthon ami ezzel kapcsolatos meg engem kiskorom óta így neveltek a szüleim hogy amit lehet magam csináljak meg hogy ne kelljen szerelőre költeni. Persze ma már sok dologhoz kénytelen az ember szerelőt hívni a sok jogszabály végett de ebbe most nem mélyedek bele.

Ami a lényeg hogy a jelenlegi munkahelyemen lakatos vagyok egy gyárban ahol általában egy adott gép csöveit, csapjait javítjuk meg, meg persze az egyéb alapvetőbb műszaki dolgok javítását is mi végezzük, illetve szabadidőnkben ami elég sok van takarítunk is a csarnokokban, javarészt gépeket és a körülöttük lévő helyeket takarítjuk ki, hivatásos takarítók segítségével.

Ez nekem sajnos nem a hivatásom, én jobban élvezném azt a munkát ahol anyagot kell elvinni A-ból B-be targoncával, vagy más egyéb anyagmozgató eszközzel mivel első szakmám könnyű gépkezelői végzettség plusz targonca. Meg persze a fuvarozás is közel áll a szívemhez amit szintén a hivatásomnak érzek mert imádok vezetni, utazni. De sajnos ez nem jött össze, és egy darabig sajnos nincs is ilyen kilátásban. persze a jelenlegi helyemen lakatosként vettek fel, de elsősorban nem annak jelentkeztem, mivel nem meghirdetett állás volt protekciós alapon hívtak be, így mondták hogy a lakatosi végzettségemmel eltudnak azonnal helyezni, de mondták hogy ha úgy alakul akkor áthelyeznek a gépkezelői munkakörbe ha hirtelen üresedés alakulna. Persze a szerencsém az hogy időnként van olyan munka amikor targoncával kell elvinnem egy selejtes részt egy gépből vagy valami más nagyobb dolgot a szomszédos gyárba ami már raktárnak, és "roncs telepnek" van fenntartva így tudok ott szerezni némi gyakorlatot meg sokszor van hogy targoncával kell egy nagyobb tartályt a keretre emelni arra is általában engem hívnak mivel sok olyan hely van ahová csak a targoncával lehet bemenni mert a kis daruval nehéz biztonságosan megemelni egy adott dolgot.

Persze valamilyen szinten előjön belőlem hogy maga a szerelés a hivatásaim közé tartozik, mert sokszor élvezem, és amikor a kollégáim közül egyikünknek sincs az ég világon semmi kedve az egészhez én valahogy ha elkezdem már elkap az a dolog hogy meg akarom csinálni és meg is fogom és a kényszer érzet helyett, szívesen csinálom azt amit kell. De sokszor nincs ez meg bennem.

Jelenleg a pénz miatt csinálom, meg ugye a munka is kell meg örülök is hogy szerzek némi szakmai tapasztalatot, meg jó benyomással könyveltek el engem ott és így lehet esélyem egy esetleges előrelépésben is.

Nem érdekel csak a pénz.

Van szabadidőm is, akkor és a megkeresett pénzből lehet világot megváltani.

De ha nem fizetnek meg és a szabadidőd azzal telik, h a számlákon kattogsz akkor b aszhatod a nagy munka közbeni világmegváltást.

Utálom csinálni, amit csinálok, pedig könnyű munka. Bár a sok állástól, járkálástól bajban vannak az izületeim. Pedig fiatal vagyok még ahhoz, hogy reumatológushoz járjak kezelésekre.

Ahol én dolgozom, az egy autóipari cég. Normális munkakörülmények sincsenek, még öltözőm sincs, a többit inkább nem sorolnám. Hogy őszinte legyek, nincs kocsim, se jogsim. Az autókat sem szeretem, sőt nagy valószínűséggel sosem lesz. Annyira őrültség, hogy 2 percenként kell elkészülnie egy adott márkájú kocsinak. Abból a rengeteg pénzből, ami befolyik csak ehhez a gyárhoz, sok millió afrikai éhezőt meglehetne etetni mindennap 3X. Szóval valódi értéket nem hozok létre, legalábbis nekem nem érték. A pénz kb annyira elég, hogy hó végére ne haljak éhen. Ha hibrid kocsikat gyártanának, és abban a munkakörben, amiben most vagyok megkapnám, amit pl Németországban is megkeresnek havonta, akkor boldog ember lennék.

"Abból a rengeteg pénzből, ami befolyik csak ehhez a gyárhoz, sok millió afrikai éhezőt meglehetne etetni mindennap 3X."

Anyam, ezt a sotetseget :)

Az meg nem tunt fel, hogy az "afrikai ehezokon" nem lehet segiteni? Csak annyit ersz el vele, hogy 10 ev mulva ketszer annyian vannak?

"megkapnám, amit pl Németországban is megkeresnek havonta, "

Akkor miert nem koltozol Nemetorszagba? A nemetorszagi arak bezzeg nem kellenenek :)

Én is gondolkodtam már ezen.

Kereskedelmet tanultam, mindig is eladó-pénztáros voltam, azokra mindig szükség lesz, gondoltam, amíg lesz mit eladni.

Most is eladok, de most az emberiség számára teljesen szükségtelen dolgot, olyat, ami ha nem lenne, nem hiányozna az égvilágon senkinek, ezt nem esszük és isszuk meg, stb..

Valamilyen szinten zavar, de ugyanúgy DOLGOZOM én is, bejárok nap mint nap, ebből élek, ADÓZOK nem keveset, tisztességesen elvégzem,amit kérnek tőlem és rám bíztak.

Annyira nem zavar, hogy szükségtelen az 'árucikk', hogy ott hagyjam.

Amiért itt dolgozom: mert még sehol nem kerestem az előtt ilyen jól,mint itt (középszarul)

Szóval vannak sokkal rosszabb, de sokkal jobb fizetések is.

(annyira drasztikusan írtam, nem drogot árulok) :)))