Rettentően elítélendő, ha én nem akarok azért élni, hogy dolgozhassak?

Senki nem azért él, hogy dolgozhasson, mindenki azért dolgozik, hogy élni tudjon (értsd: kifizeti a számlákat, vesz kaját, nem hal éhen...) Ez persze nem egyenlő azzal, hogy jól él vagy hogy élvezi az életet. Csak él.

Szerinted ők maguknak választották ezt az életet? Nyilván nem.

Csak nekik sem volt szerencséjük az életben és ott kötöttek ki, ahol.

Nem lehet mindenki szerencsés és gazdag.

Persze ez nem azt jelenti, hogy bele kell ebbe törődni és neked is ez a végzeted. Tanulni kell egyrészt, hogy legyen valami normális végzettséged. Másrészt meg próbálkozni sok helyen hátha felvesznek. Mert a végzettség önmagában még nem garantálja, hogy el is tudsz helyezkedni a szakmádban. Aztán ha jó szakmát választottál, akkor "csak" napi 8 órával elő tudod majd teremteni a megélhetésre valót és akkor még marad egy kis időd ÉLNI is mellette. Ha nem.... hát akkor meg így jártál. Vagyunk ezzel így egy páran.

Nagyon ismerős a dolog... és lehet, hogy egy ,,megbecsült" szakmám van, de sajnos nem olyan, hogy leteszem a munkát délután 4-kor. Napi 10 óra munka a minimum, inkább bemegyek 7-re, csak hogy 5-kor eljöhessek. De előfordul, hogy 7-ig is benn vagyok. Persze a túlórát nem fizetik ki, és annyira rosszul fizetnek, hogy nem is tudom, minek csinálom ezt egyáltalán.. a felelősségről nem is beszélve, az folyton nyomja a vállamat. Talán gyáva vagyok kilépni. Mikor van 1-1 jó nap, az ad egy lendületet, de amikor zsinórban este 7-kor értem haza, arra se volt időm és energiám, hogy rendet rakjak. Nagyon nehéz, és még csak egy éve dolgozom. Plusz a szakmámban mindenki több munkahelyen dolgozik, mert kevés a pénz, nekem ez nem megy, örülök, ha a napi gondokkal megküzdök. Ami nekem segít: próbálom megtalálni az örömöt a napban. Az esti sorozatrész, amit megnézek, ha jót ebédelek, vagy iszom egy kávét, ezek olyan dolgok, amik segítenek túllendülni :) Vagy hétvégén egy kirándulás, bármi program, amit van várni, tervezgetni, az is segít. Tudom, hogy nem jó ez így, folyton a jövőben élni, de mit lehet tenni? :)

Folyamatosan gondolkozom, hogy merre tovább, mert még nem tettem le róla, hogy átpártolok máshová, de mikor képezzem át magam? És miből élek addig? :D

Nehéz, de jó tudni, hogy nem vagyok egyedül :)

En 40 eves vagyok, szeretem a munkam, atlalaban napi 8 ora, ritkan tobb. Akkor megyek-jovok amikor akarok, es nagyon jol keresek vele, nincsenek anyagi gondjaim.

A munka az elet resze, szerintem ha megnyernem a lotto otost akkor is dolgoznek tovabb, mert meghulyulnek a semmittevesben.

Nejem csak heti 4 napot dolgozik mert nem vagyunk raszorulva tobbre, de igy is megkeresi az itteni atlagfizetest.

Szoval van ilyen is.

Én is kicsit hasonlóan érzem. Ha őszinte akarok lenni, engem valószínűleg nem a mai dolgozói társadalomba találtak ki. De ettől függetlenül a tagja lettem, mert megélni mégis kell vhogy, és sajnos a hobbijaimmal, engem érdeklő dolgokkal kb. éhen halni lehet, vagy ha nem, akkor kihalásos alapon és protekcióval működnek. Mindenesetre nekem még szerencsém van, mert normális a vezetőség, ahol dolgozom, tűrhetően fizetnek, nem kell túlóráznom nulla forintért...

De így is felőröl, hogy elindulok munkába, hazaérek, akkor még mehetek bevásárolni, ha ügyet akarok intézni, akkor szabit kell kivenni, hogy kuncsorogni a munkában, hogy bemegyek előbb, de hadd mehessek el előbb... aztán párom tök más munkarendben dolgozik - mondjuk otthonról-, alig tudunk időt együtt tölteni hétköznap (jó esetben 1 óra van, amikor együtt tudunk lenni, rosszabb esetben semmi). Én meg nézek egy órát tv-t vagy netezek, aztán állhatok neki a házimunkának, és akkor bezúgok az ágyba...

én nem ítéllek el, lehet álmodozni, 25évesen diploma után én is azt hittem az enyém a világ, de csöppet tévedtem :D 2008ban örültem, hogy kölcsönbeadott munkaerőként 60ezerért dolgoztam sima érettségizettek között.

több próbálkozás,munkanélküliség több évig, külföld, Budapest után most végre találtam a egy jól fizető munkát, napi 1órát ha dolgozok, itt gyak.kérdésen lógok,meg mindenfélét netezek.

csak azt akarom ebből kihozni, hogy nem rögtön adják a jó munkát, igenis tenned kell érte, lehet, hogy most elvállalsz egy sza-rabb melót ahogy én is 2008ban, de akkor dolgoztam SAP-ban először pl. és aztán ez mindig előny volt a többi helyen, egy belépő volt a mostani helyemre is. ha akkor finnyáskodok, hogy diplomával nem megyek adminisztrátornak akkor elestem volna ettől a lehetőségtől, hogy tapasztalatot szerezzek.

persze van aki beleragad egy nem túl jó munkában, de félre kell rakni és amikor már tényleg nem bírod akkor lépni és mindig jön egy újabb lehetőség. én hiszek a bevonzásban, 2éve leírtam milyen munkát szeretnék itt a szülővárosomban és most itt csücsülök és felveszem a havi fixemet, közben van időm angolozni, levelezgetni.

nem mindenki szenved itt Magyarországon, csak szeretünk panaszkodni.

Említette valaki a hippikommunákat. Felvilágosítanám az illetőt jóindulattal, hogy egy valóban jól működő hippikommunában is dolgozni kell.

Az előnye az lehet, hogy jelentős részben mentesek a hatalom, a társadalom nyomásai pl a bürokrácia, a köztudatban levő szokások, a tucatemberek részéről zajló pletykálódások stb elől. Nyilván ez is szociális közeg, alkalmazkodni kell egymás hülyeségihez itt is - ez csak egy alternatíva. Jóindulatra, és szeretetteli békés együttélésre törekszenek, ez az egyik fő céljuk. Azonban hátrányai is vannak.

Nézzük a hátrányait: DIY, tehát csináld magad mozgalom, akárcsak a látszólag a hippimozgalommal fentről eredetileg ellentétes szándékkal indított punk mozgalom szokásával. (Idővel egyre több párhuzam lett e két mozgalom között, míg a hatalom eleinte összeugrasztani kívánta a punk-okat a hippikkel).

Szóval mindent a közösségnek kell csinálnia, sok olyan melót, amit a társadalomban NEM kell: derítők/komposzt az ürüléknek, a vizek tisztántartása, minél nagyobb a lélekszám, a környezetkímélés kérdése annál nehezebb, és íratlan szabály, hogy elvárják a melót mindenkitől, habár nincs merev bürokrácia és elvileg főnök sincs. Alternatív gyógyászat jellemző, de a hatáskörükön kívül eső szitukat (pl komolyabb balesetek) meg kell oldani utaztatással; a mai hippi mozgalmak se zárkóznak el a technikától, inkább cél a minél nagyobb távolságtartás a társadalomtól, de a technika (közlekedési eszközök, számítógép) igénybevétele okán közvetetten és részlegesen függenek a társadalomtól, hatalomtól, és persze a törvény előtt a hippi kommuna tagjai is felelnek tetteikért.

Csak szemelvnyek arról, ha hippi kommuna inkább más jellegű, mintsem munkától mentes. Részben más az előnye, és részben más a hátránya. Alternatíva, és nem "lógatom a lábamat" szitu. Gyakorlatilag a rági falusi élet és a törzsközösségek kombója a modern technika minimalista kiegészításável a hippi kommuna élet. Már amennyire én látom egyes embereken. Mivel nem éltem sose ilyenben, legfeljebb próbáltam egymagam természeteben túlélő technikákat - ezen keresztól belekóstoltam a gyakorlatban is.

...na, attól részben könnyebb, részben nehezebb lehet szerintem a kommuna élet, összességében ugyanaz a "súly", tehát remetének lenni is egyfajta alternatíva.

Ha itt segítesz embereknek érdemi válaszokkal naponta óraszám, az is munka, szellemi munka (bár poénkodni is kell olykor), pláne hogy nem kapsz érte pénzt - hasznosabb, mint lógatni a lábunkat "munkanélküliként" (pontosabban szólva: jövedelem nélküliként).

.

Egyeseket nem értem, hogy bambulnak bele a világba és drogoznak, isznak... (Állítólag a hippi kommunákban van néhány negatívum is, legalábbis az én szemszögemből a könnyű drog is negatívum.) Ha nincs jövedelem, legalább képezné magát az illető, mint én... vagy amikor nincs az embernek jövedelme, akkor ingyen segítsen másoknak, mint én (pl eddig csak ingyen babysitterkedtem, és csak ingen tanítottam másokat, kérésükre - persze más eset, amikor a magam kedvéért teszem).

Amikor meg van alkalmi jövedelemszerző lehetőségem, akkor annyival kevesebb időm van jótékonykodni, de ez érthető.

Kedves kérdező, én úgy vélem, nem a munkakerülés az élet lényege, hanem ami miatt te teljesen jogosan szomorkodsz, az az értelmetlen munka - és abban egyet értek veled, az valóban elszomorító, ezért is ostoba ez a modern társadalmi berendezkedés. De másokért és magunkért fontos dolgozni, habár értelmes munka formájában - én így látom!

Bocs, ha elírtam valamit.