Rettentően elítélendő, ha én nem akarok azért élni, hogy dolgozhassak?
Számomra horrorisztikus az, ahogy a szüleim és a körülöttem élők dolgoznak. Reggelről estig, plusz 2-3 óra utazás, aztán otthoni kötelességek, és ennyiből áll az életük, családjukat nem látják, életük nincs. Sokan több munkahelyen vannak, vagy hétvégén is dolgoznak. Mindezt csak azért, hogy éhen ne haljanak. De akinek sok a pénze az sem értem. Ha egész életében gürcöl, akkor mikor élvezi amit megszerzett?
Én nem akarok azért élni, hogy halálra dolgozhassam magam, én azért akarok dolgozni, hogy élhessek. Élvezni akarom az életem és megtartani a testi és lelki egészségem. Semmi luxusra nem vágyom, csak legyen hol laknom, ne kelljen a ruhák, az étel, a számlák miatt aggódni, legyen nyugalom. Ha még esetleg a hobbimra is jut, akkor az maga a mennyország...
Ez nagyon elítélendő? Lusta, senkiházi alak lennék és álljak csak szépen be a sorba, majd ha 50 év múlva elmentem nyugdíjba, akkor ücsöröghetek? Ha ez az egyetlen amit remélhetünk, akkor mi értelme az életnek? A magyaroknál miért elvárás, hogy szenvedni kell? Már az egyetemen is ez megy, nekem konkrétan megmondta valaki, hogy az arra való, hogy megszivassák az embert. Napi 12 óra tanulás, kávén, energiaitalon élés, aztán ha szerencséjük van, csak a vizsgák után éri el őket az idegösszeomlás...
Egyáltalán megvalósítható ez? Létezik olyan szakma vagy ország, ahol bármi esélye is van egy nyugodt életnek?
Persze van aki:
- beleszületik, beleházasodik, megnyeri a pénzt
- olyan kreatív és zseni, hogy olyan munkát teremt magának amilyet csak akar
Ha az előbbi nem jöhet szóba, az utóbbi pedig nem igaz rám, akkor megérdemlem egyáltalán, hogy ne kelljen szenvednem? Vagy akkor így jártam?
válasza: válasza:Nem kell zseninek lenni hozzá, hogy olyan munkát építs föl ami eltart.
Teremteni meg max isten tud.. az ember nem! Az ember csak megépít, létrehoz, összerak, kreál, tákol valamit.. nem teremt.
Amúgy teljesen igazad van. Akár én is írhattam volna a kérdést.
Kár beállni a sorba, és várni a nyugdíjra, mert a következő 50 évben 3x fog összeomlani a nyugdíjrendszer.. szóval nekünk fiataloknak, mire oda jutnánk vagy nem lesz nyugdíjunk, vagy 75-80 éves korunkig dolgozhatunk.
Én azt mondom vállalkozni kell, neten van rengeteg ötlet, ami vihető másodállásban meló mellett napi pár óra ráfordítással, és olcsón elkezdhető. Mások várának építése mellett építenünk kell a sajátunkat is, persze ez így lassan fog haladni, de rendszeres munkával azért lehet eredményeket elérni.
Utóbbihoz persze egy darabig meg kell alkudni önmagaddal és beállni a sorba és gürcölni, hogy ne halj éhen.
ajánlom a [link] nézelődj, hátha látsz fantáziát valamiben, amit még te is össze tudsz rakni.
Kitartást!
válasza: válasza:Ha találtál ilyen egyetemet, kérdező, akkor tulképp mi is a problémád?:-) Az, amit leírtál, azokra igaz, akik olyan munkát végeznek, amit nem szeretnek, netán még szarul is fizet. A vállalkozósdi sem fenékig tejföl, ha önerőből akarod felépíteni, azzal is van rengeteg meló - a különbség mindössze annyi, hogy nem a tulaj, hanem az ügyfél (meg a NAV és egyéb hatóságok) csicskája vagy. Mármint, ha meg is akarsz élni belőle.
Az egyetem: nem büfészakra jártam, mégis életem legbulisabb időszakát jelentették az egyetemi éveim. Voltak szívások, persze, ma már ezen jókat röhögünk, ha néha összefutok egy-egy régi ismerőssel.
Azt szokták mondani, hogy ha a hobbid a munkád, akkor sose dolgozol. Nagy igazság van benne. Szerencsés esetben még jól is jövedelmez, ha nem, akor meg be kell érni azzal, amit nyújtani tud. Végül is, a pénz nem minden, ugyebár...:-)
Mi ez a totális depi nálatok, akik még az út elején vagytok, fiatalok, függetlenek, szabadon átjárható határok között, rengeteg lehetőséggel?
Az egyetem sajnos nem tart örökké.
És pont ez a problémám, hogy nem vagyok olyan okos és kreatív, hogy vállalkozzak, vagy olyat tanuljak ami szinte biztos, hogy munkát ad (orvos, mérnök, informatika stb) és olyan hobbim sincs amiből meg lehetne élni. Vannak dolgok amiket nagyon szeretek, de ezeket nem lehet tanulni, vagy benne dolgozni. Nem hallottam még olyan szakról vagy munkáról amit annyira szeretnék, hogy ne érezzem munkának. Nekem azzal sem lenne semi bajom, ha megmondanák, hogy mit csináljak, csak nyugodt hely legyen. A kérdés az, hogy egy ilyen átlagos emberként van-e esélyem máshogy élni mint amit magam előtt látok, és ha igen, hogyan??
Sokan mondják, hogy külföldön egy átlagos ember is nyugodtabb életet élhet, de nem akarok abba a hibába esni, hogy tökéletesnek hiszem a nyugati országokat.
válasza:Szerintem ez az igényeken múlik. Ha neked az a fontos, hogy nyugis munkahelyet találj, nézz körül pl. a közalkalmazotti, közigazgatási területen (nem tudom, milyen a diplomád, valszeg humán jellegű.:-)) Nem leszel milliomos, de az élet élvezéséhez nem is a sok pénz kell elsősorban. Lehet, hogy 30-40 éves korodban jössz rá, mit akarsz csinálni.
Ismerek olyan srácot, aki nagyon hasonló beállítottságú, mint te. Dolgozott itt is, ott is, aztán talált egy területet, bőven 30 fölött, ami érdekelte. Most havi 10-15 napot dolgozik, tréningeket tart, online és személyesen, egy kis faluba költözött, gyönyörűen felújított parasztházba, amit egy használt autó áráért vett meg. Köszöni szépen, jól van.:-)
válasza:A nyugalmas élet nem jelenti azt, hogy nincsenek problémák. De pl az apám volt, hogy 2-3 helyen dolgozott, és csak aludni járt haza. Aztán most 64 évesen egy roncs. Hát én erre nem vágyok. :(
A sok lehetőség meg jó dolog, másrészt viszont nagyon megterhelő a tudat, hogy kimaradhatok valamiből? Annyi dolog van, hogy sokról nem is hallottam, aztán mi van ha rosszul döntök és már késő változtatni?
válasza: válasza:"A sok lehetőség meg jó dolog, másrészt viszont nagyon megterhelő a tudat, hogy kimaradhatok valamiből? Annyi dolog van, hogy sokról nem is hallottam, aztán mi van ha rosszul döntök és már késő változtatni?"
Ez érdekes felvetés, látod, erre nem gondoltam, hogy a bőség zavara is frusztrálhat.:-) Gondolod, könnyebb lenne, ha előre kijelölt utat kéne bejárnod, mert esélyed sincs csak egy kicsit letérni róla? Ha nem te irányítanád az életed, hanem a lehetőségeid határolnák be, mit tehetsz és mit nem? Azért legalább gondolkozz el ezen...50 évesen már lehet aggódni azon, hogy hátha elszalasztasz valamit, 20 évesen ez még elég korai.:-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!