Van még itt olyan, aki úgy érzi béna a munkához is? Kiközösítik a melóhelyén? Hogy lehet ez ellen tenni, változtatni?

Szia!

Én hasonlóan érzem magam, ahogy te. Az egyetem mellett dolgoztam diákmunkát, az első hosszabb helyen majdnem egy évig voltam, a munka tetszett, de olyannyira nem voltam egy hullámhosszon a munkatársakkal, hogy miattuk ott kellett hagynom. Irodai munka volt, én jobban szeretek csendben, magamban elmélyedve dolgozni, ha épp nincs munka akkor olvasgatok, stb., míg ők ha unatkoztak akkor hangosan beszélgettek, poénkodtak. Mikor egyszer a konyhából jöttem vissza hallottam, hogy arról beszélnek, hogy én alapvetően jó fej lennék csak szerintük fura vagyok. Mivel hétvégén is kellett dolgozni észrevették, hogy én gyengébb vagyok és mindig úgy csinálták a beosztást, hogy én dolgozzam hétvégén, ha előre szóltam hogy programom van (pl esküvőre mentem nyáron), akkor elintézték annyival, hogy "elfelejtettük". A végén betelt a pohár és otthagytam.

A következő hosszabb munkahelyemen 1 évig dolgoztam, mint pénzügyi gyakornok. Egy irodában 6-an voltunk, egyedül a pénzügyi vezető dolgozott, mindig nagyon elfoglalt volt, ha épp nem akkor próbált poénokat mondani, amin nevetni kellett volna. A többiek folyton panaszkodtak, hogy sok a munkájuk, ehhez képest mindig csak azt láttam, hogy egymással vihorásznak, körmöt reszelnek vagy épp esznek. Én abszolút nem illettem be a képbe, hisz nem vagyok az a nagy társasági ember, néha próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe, de nem tudtam hosszan fenntartani, mert nem érdekelt a sok pletyka és összehordott baromság, amit napi 8 órában leadnak.

Rájöttem, hogy számomra egy olyan munka lenne a megfelelő, ahol nem kell emberek között lenni, bár sajnos ilyet nehéz találni. A páromnak hasonló problémája volt, bár neki csak annyi , hogy nem akart minden nap ugyanazokkal az emberekkel ülni egy irodában, mert fárasztóka voltak neki, így elment tanárnak. Ezt nagyon élvezi, 45 percet van csak egy osztályban, folyton változnak az arcok, a kollégákkal pedig csak max. a szünetekben fut össze 10 percre.

Én a helyedben olyan helyre mennék el dolgozni, ahol nem kell emberek között lenni, így nincs esély arra, hogy kiutáljanak. Mivel említetted, hogy eladó lennél ez nem rossz ötlet, bár én a helyedben nem egy áruházban próbálkoznék, hanem egy kisebb ruhaüzletben, butikban, pékségben vagy valami hasonló kis üzletben, ahol egyedül lehetsz és csak a vásárlókkal kell pár találkoznod, de folyton cserélődnek az emberek.

Én három alkalommal voltam pénztáros a Tescoban, igazából tetszett, csak lehúzkodtam a termékeket és kész, a vevők nem szóltak semmit csak jöttek és mentek. Azért hagytam ott, mert a diákokat mindig leellenőrizte ugyanaz a személy (megvan-e az összeg) és engem kiszúrt magának az illető, első alkalommal nem volt gond, második alkalommal állítólag 30 000 ft körüli hiányom volt, a következő alkalommal pedig 100 000 feletti többletem. Közben kiderült, hogy a nő ismeri anyukámat és nem bírják egymást, szóval többet nem mentem oda.