Melyik ember egyéniséget hozzátok előtérbe egy adott munkahelyen aki magától tanul mindet kiáll magáért? Vagy azt akit betanítanak jól alá rendelt a főnőknek nem szól vissza neki?

Egyik sem igazán, én inkább az élni és élni hagyni típust preferálom.a túlbuzgó munkahőseit utálom és a főnökökön kívül mások sem kedvelik.Egy mártír, aki állandóan pedálozik, de közben folyton nyávog, sajnáltatja magát és azt lesi, nehogy a másik kevesebbet dolgozzon nála.Taposni való!

Én inkább az elsőt mondanám. Attól , hogy még valaki munkás igenis legyen véleménye akár a főnökkel szemben is. Nem értem miért kéne alárendeli magát egy embernek csak azért, mert főnök az illető..nyilván ezt azok csinálják akiknek nincs más választások, mert külömben éhen halnak de még akkor sem igazán értem meg őket.

Szerintem ez nem ilyen fehéren-feketén működik. Ideális esetben ott az arany középút, minden helyzet más, egyszer az a jó, ha kiállsz a saját elképzelésed mellett, máskor az, ha engedsz. Az sem jó, ha dacos háromévesként mindig ellentmondasz, és az sem, ha te vagy az ügyeletes bólogatójános.

Aki tiszteli annyira magát és másokat, hogy nem hagyja, hogy felmossák vele a padlót. Adott esetben ez komoly kiállást jelent önmagáért, másokért.

ez természetesen a munkahelytől függ: hogy az adott pozícióban mire van szükség.